Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 10. szám - A hadiesemények által okozott dologi károk megtérítése

594 azok újrabeszerzésének, vagy helyreállításának költségeivel egyenlő. Épületek károsodása esetén az ugyanolyan értékű új ház felépítési költségeivel egyező összegű kártérítés jár. Amennyiben közérdekű szempontokból az elpusztult épületnek más helyen, vagy jobb kivi­telben való felépítése indokolt, ezek a többletköltségek is megtérít­tetnek. Ügy az ingó, mint az ingatlan javak kártalanítási összegéből lényeges gazdagodás esetében értékkülönbözet címén levonásnak van helye. 3. A kártérítési összeg folyósítása mindaddig szünetel, amíg a károsult javak újrabeszerzése, vagy helyreállítása természetben nem lehetséges, vagy nemzetgazdaságilag nem indokolt. A kártérítési összeg a megállapítás időpontjában érvényes árakhoz igazodik és bármikor is kerül folyósításra, nem változtatható. 4. A kártérítési összeg azonnal kifizetésre kerül, ha a) nem haladja meg a 2000 pengőt; b) ha a károsultnak sajátmaga, eltartottjai létfenntartásának biz­tosításához, vagy gazdasági romlásának elhárításához van arra szüksége; c) ha nemzetgazdaságilag indokoltan és sürgősen rendezendő tartozások fedezetéül szolgáltak a károsult javak. Ezek lennének az alapelvek, amelyek a hozandó törvényes intéz­kedések gerincét alkotnák. A vonatkozó jogszabályokban rendezendő részletkérdésekre, aminő pl. a hadicselekmény és a hadikár fogalmá­nak pontos meghatározása, harmadik személyek igényeinek tisztázása, a kármegállapító hatóság kijelölése, a kárbejelentési, kármegállapí­. tási, kárkiegyenlítési eljárás szabályozása, elévülés kérdése, stb., nem térek ki, mert ez nem az én feladatom; ez már a kodifikátorok dolga. Meggyőződésem az, hogy ha a lehetőség szerint minden hadikár megtérítését és az ezzel kapcsolatos anyagi teher igazságos szétosztá­sát valóban meg is akarjuk valósítani, akkor hazai viszonyaink figye­lembevételével nem kínálkozik más megoldás, mint a hadikároknak az államháztartás terhére történő rendezése. Márpedig kétségtelen, hogy az államnak minden tagja, akinek ingó, vagy ingatlan vagyona hadicselekmények következtében elpusztult, megrongálódott, vagy el­veszett, jogosan követelheti, hogy a közösségnek hozott ez az áldozata megtérüljön.. Olyan fontos és feltétlenül méltánylandó szempont ez, hogy emellett el kell némulnia minden ellenvetésnek, kifogásnak és aggályoskodásnak, ami a hadikároknak az államháztartás terhére történő rendezésével szemben információm szerint illetékes helyen — sajnos — ma megnyilvánul. Nem lehet elfogadható ok az, hogy az állam nem vállalhat olyan kötelezettséget, amelynek terjedelmét felmérni nem képes, merthiszen senki sem fogja követelni, hogy a fedezetet a semmiből teremtse elő, ha a rendes költségvetésnek keretei kimerülnének. A hadikárok rendezésének terhét mindenképpen a magángazdaságnak kell vállalnia, közömbös tehát az érdekeltek szem­pontjából az, hogy a hadikárok rendezésének költségeit, ha annak szüksége mutatkoznék, céladó formájában az állampénztárba fizetik-o be, vagypedig más módon egymásnak térítik meg. Marék Lóránt

Next

/
Thumbnails
Contents