Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 1. szám - Csendes társasági szerződések a gyakorlatban

44 tozóit terhelő azt a kötelezettségét is átvállalta, hogy felperes mostohafiát havi 240 P fizetés mellett egy évre felmondhatatlanul garázsmesternek alkalmazzák. Ezt a kikötést az alapperbeli bíróság a felperes előnyére kikötöttnek és a felperes által nyújtott szolgáltatások értékét feltűnően aránytalan mértékben meghaladónak is minősítették. Úgy az alperes szorult helyzete, mint a kétféle szolgáltatás (kamat, alkalmaztatás) összekapcsolása folytán a felperes nyújtotta és az alperes áltál kötelezett szolgáltatások közötti feltűnően nagy aránytalanság abban az esetben is fennforog, ha az alperes igen nagy erőfeszítéssel, esetleg akár a felperessel kötött szerződésben foglaltakkal megegyező, akár pedig akár azoknál kedvezőbb feltételek mellett más kölcsönt is szerezhetett volna ós ha a garázsmesteri alkalmaztatás önmagában véve egyébként az ilyen alkalmaztatásoknál szokásos feltételeknél nem is lett volna terhesebb. (C. VI. 4068/1941.) Szorult helyzet. — (H«) A megszorult helyzet, mint a kizsákmányolás egyik előfeltétele csak abban az esetben szolgálhat alapul a jogügylet megtámadására, ha a másik fél a sérelmet szenvedettnek szorult helyzetét kihasználva szerez a maga javára a másik fél tetemes kárával ingyenes előnyt. A kihasználás ellen szól, hogy a megállapodás tulajdonképpen már 1930 júliusban létesült és az okirat aláírásáig, október közepéig felpereseknek bőven volt idejük a megfontolásra, közöltetett velük, hogy ügyvédjük ellenzi az egyességet és figyelmeztetve lettek, hogy forduljanak hozzá felvilágosításért, ami az okirat aláírásáig módjukban állott. (C. II. 2445/1941.) — (12.) Szorult helyzet akkor áll fenn, ha a szerződő fél valamely lényeges érdekét fenyegető súlyos hátrányt nem tud elhárítani másként, mint az ellenérdekű fél által ajánlott szerződés megkötésével. (C. VI. 3158/1941.) Vétel. — (13.) A kifogásolt áru minősége tekintetében felmerült vitás kérdések a felek között esetenként elintézést nyertek. Az áru mennyiségi hiányára vonatkozó alperesi kifogásokat a felperes rendszerint visszautasította. Ilyen tényállás mellett pedig alperesnek azt a magatartását, hogy az árunak úgy a minőségi, mint a mennyiségi hiányára alapított kifogását visszautasító felperessel az üzleti összeköttetést tovább folytatta, anélkül, hogy az áru hiányait tüzetesen megállapította és az ebből eredő jogait kifejezetten fenntartotta volna, olyan ráutaló' ténynek kellett minősíteni, amelyből az alperesnek a kifogásaitól való elállásra kell okszerűen következtetni. Sem a kereskedelmi forgalom biztonsága, sem a mindkét féltől megkívánt jóhiszeműség követelménye nem engedi meg azt, hogy a sérelmet szenvedett fél az őt megillető jogok gyakorlása tekintetében a másik felet évek hosszú során át bizonytalanságban tartsa. — Alperes annak a szakmai szokásnak ismeretében, hogy a sörraktárost a palackozott sörök után üvegtörés címén 2% jóváírás illeti, a felperessel az üzleti összeköttetést erre vonatkozó jogának kifejezett fenntartása nélkül azután is folytatta, hogy a felperes a jóváírást éveken át következetesen mellőzte. Alperes e magatartásának az a következménye, hogy a jóváíráshoz való igénye abban az esetben is elenyészett, ha az a szakmai szokás alapján egyébként meg is illette volna. Mindezekkel szemben alperes nem érvényesítheti sikerrel azt a védekezését, hogy a felperessel az említett jogellenes magatartása ellenére üzleti összeköttetését csupán gazdasági kényszerhelyzetében azért folytatta, mert ellenkező esetben a felperessel kartellviszonyban álló többi sörgyáros