Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 10. szám - A római jog kereskedelmi jogi intézményei

TANULMÁNYOK A római jog kereskedelmi jogi intézményei" I. Ismeretes, hogy a kereskedelmi élet jogi szabályozásánál többféle utat lehet követni: Külön kereskedői osztály-, vagy rendi törvénnyel szabályozhatjuk a kereskedelmi ügyet, vagy önálló törvényt alkothatunk, amely kizárólag az objektív szempontból „kereskedelmieknek^ tekinthető jogviszonyokra vonatkozik. Van azután végül egy harmadik út is, amikor a külön kereskedelmi jog teljesen hiányzik. Ez esetben az általános jogszabályoknak alkalmasaknak kell lenniök a kereskedelmi jogviszonyok szabályozására. A római jog e közül a három rendszer közül az utolsót követte. Ha a római ius civile-t felületesen vizsgáljuk és nem mélyedünk bele a kérdés részletesebb kutatásába, valóban csodálkoznunk keU, hogy nem fejlődött ki — történelmi törvényszerűségként — az ius Quiritiumból az önáló kereskedelmi jog már akkor, amikor virágzó kereskedelmi élet indult meg Rómában. Fel kell merülnie ugyanis annak a kérdésnek, hogy hogyan szabályozhatta a fejlődő kereskedelmi és ipari életviszonyokat az az archaikus és ünnepélyességgel telített római jog, amely a családot politikai egységként, sőt mi több, háztartási gazdasági szövetségként fogta fel. Amelyben az összes családtagok a családfő dominiuma alá tartoztak és egyedül a családfő volt tulajdonjogilag jogképes. Hogyan volt ez lehetséges, mikor a római jog a „tulajdonban" nem a gazdasági érték-kifejezőt, hanem a politikai hatalom, vagyis a családi körben gyakorolt főhatalom megnyilvánulását látta? Hogyan lehetett a kereskedelmi viszonyokra alkalmazni azt a római jogot, amely születését lényegükben mezőgazdasági életformáknak köszönhette és amelynek fejlődése kizárólag az ünnepélyes és meghatározott szavakból álló formulákhoz kapcsolódott ? Ha azonban vizsgálódásunkat a római jognak mélyére és a. történeti fejlődésnek egészen a legrégibb időkig terjedő gazdag tárházára is kiterjesztjük, már nem fog meglepetés érni bennünket. II. A Kr. e. 218—200. évek, valamint a Kr. u. 235. évek, vagyis Hannibál háborúja és Alexander Severus halála között Róma egész társadalmi életformája és gazdasági berendezése gyors és hatalmas ütemben fejlődött ki és alakult át: a város egy óriási állam — valódi birodalom — alapjává és központjává lett. Az új birodalom jellege azonban megváltozott. Már nem volt elsősorban mezőgazdasági állam, hanem ipari és kereskedelmi állammá lett A kereskedelem minden irányban tért. hódított, Magában Itáliában és az egyes provinciákban, a privinciákban egymás között, valamint a római állam és a külföld között. A szó szoros értelmében valódi világkereskedelem * Prof. Aw. Emilio Albertario, a római kir. tudományegyetem- ny. r. tanárának előadása a Pázmány Péter Tnd. Egyetemen. A fordításról Kuncz Ödön főszerkesztőnk közreműködésével Cottely István szerkesztőnk gondoskodott .37