Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 1. szám - Csendes társasági szerződések a gyakorlatban

43 akkor tartozik a 75.000 P-nél többet fizetni, ha ez az összeg a gazdasági felszerelés költségére, illetve arányos részének fedezésére nem elegendő. Ezért a keresettel érvényesített jogot a pénzfizetés rendelhetésére tekintet nélkül kellett elbírálni. A pengő értékcsökkenésének megállapítását, egyszersmind a különbözetre jogosultság szerződésileg megállapított feltételének bekövetkezését pedig kizárja az 1931 : XXVI. t.-c. felhatalmazásán alapuló törvényerejű jogszabályoknak a pengő értékállandóságát biztosító rendelkezései, amelyek az aranypengő értékét aranysúlymértékben is meghatározzák és kimondották, hogy a tartozások teljesítésében további (eddig még ki nem bocsátott) rendelkezésig egy aranypengőt egy pengővel kell számítani. Minthogy ezek szerint a pengő értékállandóságát a pénzforgalomban — a hitelező és az adós viszonyában •— kötelező erejű jogszabályok biztosítják, a felperes a pengőben meghatározott pénzösszegnek a fizetésére kötelezett alperestől a peres kikötés alapján a pénz értékének csökkenése címén pénzkülönbözetet nem követelhet. Más kérdés az, hogy a pengő értékállandóságának a pénzforgalomban biztosítása miképpen érvényesül az áruforgalomban, ahol az árak alakulására más tényezők is hatással vannak. Az árak miként alakulásának azonban a pénzforgalmat szabályozó rendeletek alkalmazása tekintetében nincs jelentősége. Ezért e per szempontjából közömbös tény az, hogy a felek szerződés kötésének időpontjától az alperes fizetésének idejéig a mezőgazdasági felszerelési tárgyak ára emelkodett. Közömbös az is, hogy a felek a peres kikötéssel minő célt akartak elérni s hogy a megállapodás írásbafoglalását milyen tárgyalások előzték meg, mert az írásbeli szerződésen alapuló jogok elbírálásánál az okirat kétségtelen értelmi tartalma irányadó. (C. I. 3717/1941.) Kamat. — (8.) Az alperes által bizonyítani kívánt az a tény, hogy a követelés legnagyobb részben ú. n. kosztkamatból áll, melynek mértéko némely évben az évi 39%-os kamatlábat is elérte, nem minden esetben alkalmas arra, hogy az alperesre kedvezőbb határozatot eredményezzen. A heti vagy ú. n. kosztkamat ugyanis lényegében nem egyéb, mint a pénzkövetelés értékében a pénzérték csökkenése folytán előállt veszteségnek az adósra hárítása. Ebből okszerűen következik, hogy a kosztkamat kikötése addig a mértékig jogosult és részesíthető bírói jogsegélyben, amíg meg nem haladja a pénz értékcsökkenéséből származó értékkülönbözetnek és a törvényes kamatnak együttes összegét. (C. IV. 3663/1941.)— (9.) A kamatok elévülésére alapított perújítás azért nem vezethet sikerre, mert felperesek az alperes céggel folyószámla viszonyban állottak, a K. T. 285. §-a pedig módot ad arra, hogy a hitelező a lejárt követelése után járó kamatoknak a tőkéhez csatolását és az így tőkésített kamatok kamatát is követelhesse, a tőkésített kamat tehát elveszti kamat jellegét és a tőkével esik egy tekintet alá, ennélfogva a hitelezési ügyietből eredő szerződési kamatra vonatkozó 3 évi elévülési idő, a tőkésített kamatra nem nyerhet alkalmazást. (C. IV. 3663— 1941.) Uzsora. — (10.) A peres felek között létesült ügyletek megkötésével alperes terhére uzsorás ügylet keletkezett, mert alperes az adósságvállalás idejében a felperes által is felismerhetően szorult helyzetben volt, mert őt akkor a visszvégrehajtás veszélye fenyegette. De azért is, mert az alperes a kölcsönből tőke maximális kamatának fizetésén felül a saját hozzátar-