Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 9. szám - Néhány szó a mezőgazdasági munkaügyi bíráskodás kérdéséhez

549 aluli ügylet vételára fejében venni tilos, kivéve, ha a váltó az összeg, lejárat és egyéb kellékek tekintetében megfelel a felek megállapodásának; az eladó a részletügylettől csak tüzetesen meghatározott esetekben állhat el, a vevő azonban, ha az árut még nem vette át, az ügylet megkötésétől számított nyolcnapi záros határidő alatt indokolás nélkül elállhat. A tulajdonjog fenntartásával eladott árura az eladó vételárkövetelésének biztosítása és behajtása végett végrehajtást nem vezethet. Ezer pengő értéket meg nem haladó választott bíróság iránti szerződés semmis, ha a bíróság tárgyalását nem a vevő lakóhelyén, vagy a vevő lakóhelye szerint illetékes kir. járásbíróság székhelyén klell tartani. Az olyan megállapodás, amely az eladó törvényes szavatosságát kizárja vagy korlátozza, érvénytelen, egyébként pedig érvénytelen minden olyan megállapodás is, amely a javaslat rendelkezéseitől a vevő hátrányára eltér. A szóbanforgó törvény csak a mezőgazdasági gép, varrógép és kerékpár vétele iránt kötött részletügyleteket szabályozza. Nem látszott indokoltnak kiterjeszteni a törvény rendelkezéseit a szórakoztatás céljára szolgáló vagy fényűzés fogalma alá eső árukra (rádió, ékszerek stb.), sem azokra az árukra, amelyek vevőközönsége túlnyomórészben az értelmiség köréből kerül ki (írógép, könyv, autó stb.). De nem terjednek ki a tc. rendelkezései a nem fényűző kényelmet szolgáló házieszközök, berendezési tárgyak, bútorok és ruházat vétele iránt kötött részletügyletekre sem. Erre vonatkozóan a tc. indokblása azt a nem nagyon meggyőző érvet hozza fel, hogy ezek megszerzése nem minden esetben és nem feltétlenül szükséges a gazdaságilag gyengébb anyagi viszonyok között lévő vásárlóközönségnek. A törvény e szűk körre szabott érvényesülésével szemben azonban meg kell jegyezni, hogy az a rendelkezése, amely szerint a vevő az áru átvétele előtt a szerződés megkötésétől számított 8 nap alatt az ügylettől visszaléphet, kiterjed 500 pengő értéken alul mindennemű árurészletügyletre, ha az árut kereskedő adja el nem kereskedőnek, továbbá hogy a minisztérium a törvény rendelkezéseit rendelettel a tc.-ben nem említett áruknak részletfizetésre való eladása iránt kötött ügyletekre is kiterjesztheti. A kormány e jogával mindezideig nem élt. Ezt a rövid visszapillantást a részlctügylet magyar jogi szabályozására aktuálissá teszi a közellátási miniszternek ármegállapító jogkörében közzétett egyik) rendelete (52.220/1942. K. M. sz.).1 A rendelet címe szerint „egyes cikkek részletfizetésre történő eladásánál felszámítható legmagasabb kereskedői haszon megállapításáról" szól, de magán az árszabályozáson kívül a részletügyletre, nevezetesen a részletügylet fogalmára vonatkozólag is tartalmaz figyelemreméltó rendelkezéseket, amelyeket nem érdektelen összevetni a fentemlített törvény rendelkezéseivel. E rendelet (R.) szerint részletkereskedőnek i Lényegében ugyanezt a kérdést szabályozta az árkorniánybiztosnak 9100/1941. Á» K. sz. rendelete, amelyet most az új rendelet hatályon kívül helyezett.