Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 9. szám - A háborús károk viselésének kérdését

538 állott háborús károkat legalább részben viselnék, másik részét viselné az állam. A veszélyeztetett érdekek különböző nagysága miatt nem egységes érdekcsoportra gondolok, hanem külön-külön alakítandó érdekcsoportokra. Ilyen érdekcsoportok volnának: a földbirtokosok? a háztulajdonosok, iparvállalatok, hitelező pénzintézetek stb. Ez utóbbi érdekcsoport alakítását indokolttá teszi vagyonuk különleges természete (követelések, csekk, váltó, értékpapír). Mivel az érdekcsoportok alapjai előreláthatóan nem fedezhetik az összes károkat, a károk egyrészét az államnak kellene viselnie. Nem beszéltünk eddig azokról a dologi károkról, amelyek az egyes bérházak bérlőit az általuk bérelt lakásban elhelyezett 'ingóságaik megrongálódása folytán érik. Ezeknek a károknak a megállapítása azonban szinte lehetetlen. Ezekre nézve nem is állapítanám meg az állam kártérítési kötelezettségét, azonban indokolt esetben segély nyújtását kikerülhetetlennekl tartom. További fontos kérdés a károsult és más harmadik személyek közötti jogviszonyok alakulása. Hogyan alakul pl. a tulajdonos és a bérlő, illetve haszonbérlő közötti jogviszony. Kötelezhető-e a háztulajdonos a légitámadás által megrongált háznak a helyreállítására. Ezeknél a háborús károknál kétségtelennek látszik, hogy a bérleti jogviszonyra vonatkozó általános magánjogi elveket a maguk egészében nem lehet alkalmazni. Általános jogszabály, hogy a bérház tulajdonosa mint bérbeadó a bérbeadott lakásokat állandóan lakható állapotban köteles tartani. Ebből tehát az következnék, hogy a háztulajdonos a légitámadás sújtotta házat köteles rendbehozni. Ez az általános jogelv azonban, mint már fentebb is említettem, ehelyütt ilyen mereven nem alkalmazható. Kétségtelen, hogy a „casus nocet dominó" elv keresztülvitele sok esetben túlságosan méltánytalan volna. Előfordult pl. olyan kár, hogy a ház helyrehozatalára fordított költség 15—20 évi házbérjövedelmet jelentett, pedig csak a tetőzet, a lakásokban csak a falak és az ablakok rongálódtak meg. Méltánytalan volna a helyreállítással felmerülő összes terheket a háztulajdonosra hárítani. Viszont a bérlőktől sem lehet kívánni, hogy a háziúr számára saját költségükre állítsák helyre a házat, A megoldást tehát ismét abban az irányban kell keresni, amelyet már fentebb vázoltunk: külön-külön érdekcsoportok kebelén belül alapokat kellene létesíteni, amelyek az állam egyidejű támogatása mellett a felmerülő károkat viselnék. Másik kérdés, hogyan alakul a viszony a hitelező és az adós között. A hitelező helyzeténél különbséget kell tenni a jelzálogos, a lombardhitelező és a külön-külön fedezett hitelező között. E tekintetben azt hiszem mind a három fajta hitelezőre ugyanazt a jogi helyzetet kellene biztosítani, mégpedig következetes keresztülvitelével annak a németek által részletesen kidolgozott elvnek, hogy a tárgyi fedezet helyébe lép a követelés, természetbeni kárpótlás esetén pedig a helyettesítő szolgáltatás. Az árulombard biztosítása ebben a körben elég könnyen meg-