Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 9. szám - A háborús károk viselésének kérdését

537 fedezetére, amely jogosítva van legfeljebb 5%-át a biztosítandó értéknek beszedni. A befizetés 0.5%-os alapon félévenként történik. Spanyolországban a biztosító társaságok díjtartalékuk 12%-át voltak kötelesek a hadi károk fedezésére létesített alapba befizetni. A díjtartalékokban ilyen módon előállott 12%-os hiányt viszont olymódon fedezik, hogy mindennemű biztosítási szolgáltatásból, a felek terhére 5%-ot levonnak. AngUában közvetlenül a háború kitörése után megalakult a Royal War Insurance Office állami biztosító társaság. A hadi károk ezen állami biztosító intézetnél biztosíthatók, mégpedig: a) szállítmányoknál az útvonaltól függően különböző díjért, b) árukészletek 1-72%-ért, amelynek azonban egyelőre csupán a fele volt befizetendő. A biztosítás a magánbiztosító társaságok útján történt, azonban a kockázatviselő mindenkor az állami intézmény volt. Az ingó károknál a nőtlenek kárát 100 £, a nősök kárát 200 £, 16 éven aluli gyermekek kárát 50 £ erejéig az állam — minden befizetés és kötvény nélkül — megtéríti. Ezen ingyenes kockázaton kívül 2000 £-ig 1%, 2—3000 £-ig iy2%, 3—10.000 £-ig 2% a biztosítás díja. 10.000 £-on felül az ingók nem biztosíthatók. Az ingatlanok, illetőleg gyárvállalatok díjáról, vagy mikénti biztosításáról nincs értesülésünk. Finnországban törvényhozási úton történt intézkedés mind az ingókra, mind az ingatlanokra nézve. A károk megállapítását és megtérítését a biztosító magánvállalatokból alakult egyesületekre bízták, amely egyesületek csupán szervezési, technikai és adminisztrációs tevékenységet fejtenek ki. A pénz kezelése és a kárösszeg kifizetése az ország három legnagyobb bankja útján történik. A díjtétel a törvény szerint épületre maximálisan 5%, ingóknál 7%, amely díjat azonban csak akkor és olyan mértékben fizetik, amint az a háborús károk kifizetésére szükséges. Norvégiában a szabályozás azonos Finnországgal mind a díjfizetési kötelezettség, mind az adminisztratív lebonyolítás tekintetében. Elérkeztünk most ahhoz a fontos kérdéshez, hogyan kellene nálunk a dologi károkra vonatkozólag a kártérítési felelősséget szabályozni. Elvileg helyesnek látszik a német jogelv, amely az állam korlátlan kártérítési felelősségét állapítja meg. Kétségtelen, hogy a háborús károk az állam hadviselésének a következményei, s így a kár és az állam ténykedései között az okozati összefüggés fennáll. Gyakorlatilag nézve a kérdést, az állam korlátlan kártérítési kötelezettségének megállapításával nem érnők el a kívánt célt. Hadviselő államunk amúgyis erősen megterhelt költségvetésénél fogva nincs abban a helyzetben, hogy a károsultnak az összes károkért, nyomban a káreset bekövetkezte után, akár készpénzbeni, akár természetbeni kártérítést nyújtson. Megfelelőbbnek látszik tehát az a megoldás, hogy érdekcsoportokat alakítunk, s ezek külön alapokat létesítenének, amelyek az elő-