Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 9. szám - Az értékkülönbözeti tartalék

533 sorsközösségbe való beilleszkedésünknek — saját megítélésünk szerinti — előfeltételét képezi? Ennél a kérdésnél már el is érkeztem szerény mondanivalóim tengelyéhez. Nizsalovszky professzor cikkének rezüméjében megállapítja, hogy ilyen természetű kérdésre csak a politika adhat megfelelő választ. Én azt hiszem, hogy a politika boszorkánykonyhájába való intenzív behatolás nélkül is adhatunk választ a felvetett kérdésre, ha az európai szemléletet maradék nélkül tudjuk magunkévá tenni magyar mivoltunkban. És erre mi magyar katonák idekünn a Don mentén próbáljuk a választ ekképpen fogalmazni. Az európai sorsközösséget felismertük s annak jövőjéért nap mint nap súlyos véráldozatot hozunk épúgy, mint ezeréves történelmünk évszázadain át már annyiszor megtettük. Az európai nagy symphonikus zenekar tagjai ma tisztán és felismerhetően együtt vannak és az árja népek hymnuszát intonálják — harmóniára törekedvén és nem diszharmóniára! Gazdasági szintézisben ez annyit jelent, hogy törekszünk Európa és azon belül az egyes országok boldogulására, vagyis az európai autarkiára. Az európai gazdasági autarkia világos következetességgel állítja fel minden európai nemzetre vonatkozóan az autarkián belüli gazdasági forgalom biztonságának legfőbb előfeltételeit: a) azonos felfogás az erkölcsi normákról; b) az egymással érintkező magánjogi és hiteljogi felületeken — ha nem is azonos, de legalább is hasonló jogintézmények megteremtése. „Semmi sem új a nap alatt" mondja a közmondás. Hiszen a legnagyobb meghasonulások, nemzetek közötti eltávolodások idején is láttuk a törekvést a nemzetek jogászvezetői és gazdasági kiválóságai részéről abba az irányba, hogy a javak nemzetközi forgalmának biztonságát azonos jogintézményekkel — saját törvényhozásuk útján — megteremtsék. Ezt bizonyítja számos nemzetközi jogi egyezmény a hiteljog, vámjog, pénzügyi jog — sőt a házassági jog világában is! Hány nemzet volt kénytelen feláldozni sajátos nemzeti jogfejlődésének értékes kincseit, csodás alkotásait csak azért, mert valamelyik genfi, hágai... — vagy egyéb város nevét viselő nemzetközi jogi egyezmény hazai törvények közzé való becikkelyezése — előfeltételként mutatkozott ahhoz, hogy az illető nemzet egyéniségének és szuverénitásának tökéletes fenntartása mellett. beilleszkedni akart — az európai, vagy ha úgy tetszik a világ gazdasági forgalmának biztonságába — a nagy symphonikus zenekarba. Vájjon utópiának hangzik-e a magyar jogászvilág előtt, hogy ennek a nagy világháborúnak a végeztével az európai népek jogász reprezentánsai az európai autarkián belül lebonyolítandó és állandóan növekvő gazdasági forgalom biztonságának érdekében felváltva más és más országok városaiban majdnem permanensen együtt fognak ülni és új és új nemzetközi jogi egyezmények elfogadásával