Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 9. szám - Az értékkülönbözeti tartalék

529 látszólagos nyereség, ha a vállalat azt tartalékként a terhek, közé nem állítja be, adóköteles. Már pedig, ha a vállalat az értékemelkedésben rejlő titkos tartalékot nem önti ki, .teherként elszámolandó látszólagos nyeresége nem jelentkezik és a látszólagos nyereség terhére tartalékot nem létesíthet. A 13. § 6. és 7. pontjai világosan rendelik, hogy a készleteket (anyag és áru, értékpapírok, devizák és valuták) forgalmi (piaci, tőzsdei) áron kell értékelni. Nem a kereskedelmi mérlegben, mert hiszen annak készítésére nézve a K. T. rendelkezései irányadók, hanem az adómérlegben, amelyet az 1940: VII. törvény rendelkezései szerint kell felállítani, illetőleg a kereskedelmi mérlegből kimunkálni. Ha tehát a vállalat a forgalmi áron alul értékel, akkor a különbözetet a mérlegszerű nyereséghez hozzá kell számítani és nincs tovább, mert ilyen értékelés mellett tartalékolható nyereség nincsen és a 14. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazására sor nem kerülhet, Hiszen a vállalat értékkülönbözeti tartalékot csak akkor létesíthet, ha a forgalmi áron való értékelés által a különbözet tartalékolás céljából rendelkezésre áll. Olyan törvényes rendelkezés pedig, — amelynek alapján az adóhatóság jogosítva volna azt mondani, hogy neked ugyan van a készletek értékelésében rejlő látszólagos nyereséged, de én azt a 13. § 6. és 7. pontjaiban foglalt rendelkezések dacára nem adóztatom meg, hanem a javadra nyilvántartásba fogom venni — nincsen. Ha a készletek forgalmi értéke azoknak mérlegszerinti értékénél magasabb, a különbözetet a 13. § 6. és 7. pontjai alapján a mérlegszerű nyereséghez hozzá kell számítani. Nem vitás, hogy a vállalatnak joga van a forgalmi áron alul értékelni, de a különbözet adókötelezettségének a terhét viseli. Ha pedig a forgalmi áron értékelt, akkor ugyancsak a tetszésétől függ az, hogy az értékelés útján jelentkező látszólagos nyereségét hogyan számolja el. Ezt a látszólagos nyereséget azonban adómentesség a 14. § (2) bekezdése szerint csak akkor illeti meg, ha a vállalat azt tiszta nyereségként nem mutatja ki, vagy a folyó kiadások fedezésére nem számolja el, hanem abból értékkülönbözeti tartalékot létesít. A tartalék nem nyilvántartás, hanem a mérleg teheroldalán későbbi felhasználásra nyilvántartásba vett összeg. E tartalék körül vita tárgyát csak az képezheti, hogy nyilt tartalékként kell-e azt a mérlegben kimutatni, vagy megelégszik-e a 14. § (2) bekezdése azzal, ha a vállalat azt a mérleg teheroldalán rejtett tartalékként kezeli. Az is egyik módja a tartalékolásnak, ha a vállalat a tartalékba helyezett összeget a hitelezők között vagy az átmeneti számlán számolja el. A tartalékolásnak ezek a rejtett módjai a mérleg világossága elvébe ütköznek ugyan, de a mérleg valódiságának az elvét nem sértik és mert a 14. § (2) bekezdése az értékkülönbözeti tartaléknak csak a terhek közé beállítását írja elő és a mentesség feltételeként nem jelöli meg azt, hogy az értékkülön3-1