Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 9. szám - Az értékkülönbözeti tartalék

528 vény a nem realizált nyereségeket ezután sem kívánta adó alá vonni. Ha pedig a vállalat adóbevallása alapján mégis abba a helyzetbe kerülnénk, hogy a vállalat látszólagos nyereségét a 13. § 6. és 7. pontjaiban foglalt rendelkezések szerint meg kellene adóztatnunk, akkor kénytelenek lennénk az adókivető hatóságot arra utasítani, hogy „az értékkülönbözetet" vegye nyilvántartásba, hogy e nyilvántartás folyományaként az adóztatás mégis elmaradjon. De lehet-e a hatályban lévő törvényes rendelkezések keretén belül az adóhatóságnak ilyen rendelkezést adni? és ha az adóhatóság a kimutatást utasítás dacára nem fekteti fel, lehet-e a megadóztatott értékkülönbözetet a jogorvoslati eljárás során az adóalapból törölni anélkül, hogy a törvényes rendelkezésekkel ellentétbe ne jönnénk? Elképzelhető az a vélelem is, hogy a nyilvántartás felfektetése fedi a pénzügyi bizottság elgondolását, mert hiszen az általa eszközölt módosítás indokai szerint a nem realizált nyereségek megadóztatása közhiteli szempontból nem kívánatos és a készletek gyűjtését és raktáron tartását is hátrányosan befolyásolná, — már pedig anynyira megszívelendő okok ezek, hogy a 14. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazásánál a legmesszebbmenő engedékenységet is megindokolják. Ámde a pénzügyi bizottság még e tiszteletreméltó okok alapján sem ment el a következetesség útján addig, hogy a törvényjavaslatnak a látszólagos nyereségek megadóztatására vonatkozó új rendelkezését elejtette volna, hanem a javaslattal egyezően az értékkülönbözetekben rejlő titkos tartalék kiöntését megkívánta és az ilymódon jelentkező látszólagos nyereség adómentes kezelését esak azzal a feltétellel engedte meg, ha a vállalat azt „értékkülönbözeti tartalékként a terhek közé beállítja". A készletek értékelése útján jelentkező különbözetek nem megfelelő elszámolása tehát a 14. § (2) bekezdésében adott kedvezmény elvesztését vonja maga után. A kedvezmény szorosan magyarázandó feltétele: a terhek közé beállított tartalék. A terhek közé tartalékot beállítani csak akkor tudunk, ha a tartalékolandó összeg rendelkezésünkre áll. És itt van a szoros összefüggés a 13. § 6. és 7. pontjai és a 14. § (2) bekezdése között és itt találjuk meg az okát és szükségességét annak, hogy a 14. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket a 13. § 6. és 7. pontjaiban foglalt rendelkezések alapján kell magyarázni. Jól tudta ezt a pénzügyi bizottság is, mert hiszen a 14. § (2) belő. § 6. és 7. pontjai alapján a forgalmi áron kell értékelni. Ilyen értékelés mellett a készletekben rejlő látens rezerva napvilágra jön és ezáltal a mérlegben egy látszatnyereség jelentkezik, amelyet a javaslat kivétel nélkül és teljes egészében adó alá akart vonni, de a pénzügyi bizottság adómentességben kívánta részesíteni akkor, ha a vállalat e nyereségét a zárszámadás egyenlegében tiszta nyereségként nem mutatja ki, hanem tartalékként a terhek közé állítja be. A pénzügyi bizottság elgondolása tehát nyilván csak az lehetett, hogy a készleteknek forgalmi áron való értékelése útján mutatkozó