Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1942 / 9. szám
519 b2) A nemzetközi munkamegoszlásból származó előnyök a mezőgazdasági állam esetében is jelentkeznek. Ha ez a nemzetközi munkamegoszlás kellő erővel képes hatni, akkor a feljavuló gazdasági produktivitás a vállalkozói nyereségen és munkabéren kívül a földjáradék emelésére is kihat. A mezőgazdasági berendezkedésnek mindenesetre előnye az, hogy több független exisztenciának ad szabad életlehetőséget, mint az ipar. Igaz ugyan, hogy egyes termelési ágazatok, mint például a búzatermelés, mindinkább a nagybani termelés felé tolják a fejlődés irányát. Ezeknek a törekvéseknek érdekes és sajátos példáját látjuk a Szovjet-Ünió nagyüzemeinek (szovjetüzemeknek, kollektív gazdaságoknak) elszaporodásában. A mezőgazdasági foglalkozás a lakosság lelki alkatának kedvező alakulását is előnyösebben befolyásolja, mint az ipar. Igaz ugyan, hogy, ha az ipar egészséges települési elvekhez igazodik, akkor részben elkerülhetők mindazok a hátrányok, amelyeket Spengler oly élénken állít szemeink elé, midőn a nagyvárosi élet lélekbomlasztó hátrányaira keserű színekkel rámutatott. A túlzottan egyoldalú mezőgazdasági berendezkedésnek hátrányai kétségtelenek. A gazdasági krízis az egyoldalú mezőgazdasági jellegű állam népességét kegyetlenül megkínozza. Az agrár pénz jövedelmek visszaesése lehetetlenné teszi, hogy a népesség a természetes gazdálkodás keretén kívül a legegyszerűbb szükségleteit is fedezze. A felvett adósságok terhesekké válnak. A külkereskedelmi mérleg egyensúlya megbomlik és ennek folytán a különböző gazdaságpolitikai intézkedéseknek szinte végtelen sorát kell megindítani, amelyek természetesen maguk után vonják a többi érdekelt állam részéről is az erősen forgalombénító megtorlásokat.4 Az alacsonyabb életszínvonalat nem tekinthetjük a mezőgazdasági termelés sajátságának, hiszen kellő munkaintenzív ágazatoknak bevezetésével az alacsonyabb életszínvonal káros hatásai leküzdhetők. A tény azonban mégis az, hogy agrártömegeink napjainkban lényegesen alacsonyabb színvonalon élnek, mint az iparban foglalkoztatottak. A mezőgazdasági termelés irányítása bizonyos szempontból sokkal nehezebb, mint az iparé, hiszen a mezőgazdasági termelés bizonyos ágazatai oly hirtelen nem állíthatók le, illetve nem fejleszthetők fel, mint azt az ipari termelés esetében láthatjuk. Az ipari, illetve mezőgazdasági államberendezkedéssel kapcsolatban meglehetősen gyakran hallunk kritikai szempontokat, amelyeket ugyan e helyütt megemlítünk, azonban azokat kellően alapozottaknak és tartalmasaknak magunk részéről nem tartjuk. Egyesek az ipar velejárójának tartják a baloldali eszmék túlzott elterjedését. Evvel szemben magunk részéről rámutatunk a mezőgazdasági foglalkoztatás keretén belül is fellépő agrár-kommunizmus nem kevésbbé veszélyes mozgalmára. 4 Socióté des Nations: Protectionnisme agricole. Genéve, 1935. 12. old.
