Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 1. szám - Csendes társasági szerződések a gyakorlatban

37 súbb, mint a közigazgatási eljárás. De kérdés, hogy oly intézkedésnél, amely az ingatlan tulajdonjogát juttatja valakinek, s amely így hosszú időre szóló jogviszonyrendezést jelent, nem indokolt-e mégis a bírói döntés. A végrehajtás alatt lévő telepítési törvény, továbbá a kishaszonbérletek és házhelyek alapításáról szóló törvény olyan óriási horderejű és olyan nagyjelentőségíí munkát igényel, hogy ez a munka a fent kifejtettek szerint általános megnyugvással csak a bíróság kezébe kerülhet. Az az érv, hogy az OFB már csökkentett létszámú és íg}- nem volna képes ellátni a nagy munkát, technikai kérdés, mert létszáma növelhető lenne. — Az, hogy az OFB szervezete, ügyvitele nehézkes, ugyancsak technikai kérdés, mert az is átalakítható lenne a kívánalmaknak megfelelően. A jogalkotás terén igyekezzünk az anyagi jogot megalapozni az alaki jog új és célszerű alkotásainak keretében és legyünk bizonyosak abban, hogy az alaki és az anyagi jog ellentétének eldöntésénél az utóbbi érdekének a sérelme volna a nagyobbik sérelem. Téttéry Géza ^ Csendes társasági szerzőiések a gyakorlatban. Rittinger Imre nagyértékű tanulmánya a csendes társaságról a „Gazdasági Jog" elmúlt évi decemberi számában nemcsak elméleti oldaláról \ ilágítja meg a kérdést, hanem a gyakorlati jogász előtt is újra felveti azokat a problémákat, amelyek minden csendes társasági szerződés elkészítésénél a jogász előtt a törvény rendelkezései és a szerződő felek intencióinak egybevetésénél felmerülnek. Nagyon helyes Rittinger Imrének az a megállapítása, hogy a jogbiztonság érdekében célszerű a csendes társaság intézményét a kereskedelmi jog területére szorítani. Az alábbiakban kizárólag olyan csendes társasági szerződésekkel foglalkozom, amelyeknél legalább az egyik szerződő fél kereskedő, vagyis amikor a csendes társ másnak kereskedelmi vállalatában, cégében vesz részt. A csendes társ maga is lehet kereskedő vagy társas cég, az életben azonban a csendes társak erős többsége nem kereskedő. Nagyon helyesen állítja előtérbe Rittinger azt a kérdést, hogy a veszteség viselésének a kizárása a csendes társ részéről tulajdonképpen megmásítja azt a kristálytiszta jogi fogalmat, amelyet az elméleti jogász a csendes társaságról a kereskedelmi társas vállalkozások rendszerében magának alkot. Szerinte a törvénynek ez a rendelkezése jogbizonytalanságot okoz, amelyet a törvénynek oly módosításával lehetne elkerülni, amely kimondaná, hogy a csendes társaság csak akkor áll fenn, ha a csendes társ a veszteségben részesedik. (A jogbizonytalanság megszüntetésére irányuló másik két kívánságával, hogy t. i. a csendes társaság lehetőségét csak a kereskedelmi vállalatra kellene korlátozni, továbbá, hogy csendes társaság csak akkor áll fenn, ha a csendes társ másnak egész kereskedelmi vállalatában, vagy annak vala-