Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 1. szám - Csendes társasági szerződések a gyakorlatban

38 mely önálló ágában egy észben vesz részt, — nagyjából magam is egyetértek és ezért ezzel a két kérdéssel nem foglalkozom.) Jogdogmatikailag minden bizonnyal igaza van a szerzőnek, de ha a csendes társaságról szóló törvényt oly módon változtatnák meg, hogy kimondanák, miszerint csendes társaságnak csak az a társaság tekintendő, amelynél a csendes társat a veszteségviselésből kizárni nem lehet, akkor állítom, hogy az egész törvény olyan jogszabállyá válnék, amelyet mind kevesebbszer vennének igénybe, amíg végre csak keret maradna s igen kevés csendes társaság létesülne. Az esetek legnagyobb részében két körülmény csábítja a vállalkozókat arra, hogy egymással csendes társasági szerződést létesítsenek : a) a, kifelé való teljes anonymitás ; b) a lehetőség arra, hogy kikössék, miszerint csak a csendes társaság nyereségeiben részesednek, de a veszteségben nem. A névtelenségben való maradás is fontos, de mégis a veszteség kockázatának kikapcsolása az, ami a tőkéseket — éspedig a kistőkéseket a csendes társaságban való tömörülés felé hajtja. A legtöbb esetben nemcsak azt kötik ki a csendes társak, hogy a veszteségben nem osztoznak, hanem még ezenfelül fix hányadot kötnek ki maguknak a nyereségből, amely hányad megilleti őket mindenképpen, függetlenül attól, hogy a társaság nyereséggel vagy veszteséggel dolgozott. Ilyenkor bizony a csendes társ jogállása nagyon emlékeztet az egyszerű hitelezői viszonyra és a csendes társasági szerződés első pillanatban nem is látszik másnak, mint egy burkolt kölcsönszerződésnek, ahol a szerződő felek magasabb kamat kikötésének lehetőségéért inkább a csendes társasági formát választották, mint a közönséges hitelmegállapodási alakot. Ez a szerződés azonban mégis csendes társasági szerződés, jóllehet összes ismérvei partialis kölcsönszerződésre is mutatnak. A közönséges hitelmegállapodástól azonban óriási különbség választja el, éspedig az 1930. évi V. t.-c. 120. és 121. S-a, amelyik a csendes társat a társaság megszűnése vagy csődje esetében a társaság többi hitelezője mögé állítja, sőt ha a csendes társ az ő betétjét végkiegyenlítés formájában már visszakapta volna, úgy a csendes társ a társaság többi hitelezőjének az alaptalan gazdagodás visszatérítésének szabályai szerint felelős. A hitelmegállapodásokban a hitelező mindig azt igyekszik elérni, hogy követelése a többi hitelezőt megelőzően kerüljön kiegyenlítésre és a hitelező szempontjából a legoptimálisabb szerződés az, amikor ő még csőd esetében is külön kielégítési jogánál fogva megelőzi a többi hitelezőket. A csendes társ hiába köt látszólagos kölcsönszerződést, hiába biztosít magának minden külön előnyt, a többi hitelezőt nemcsak hogy nem előzheti meg, hanem a többi hitelező még a vagyonbetétjét is felhasználja kielégítési alapul. Joggal kérdezhetjük ezután, hogy az a kistőkés, aki 5—10.000 pengőjével csendes társként valamilyen vállalatba bemegy, miért