Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 1. szám - Tévedés és szavatosság

34 jából. Leszögezi, hogy a versenyző gazdasági egység csak a legsúlyosabb esetben nyúlhat a bojkott fegyveréhez. Ilyen eset pl. szerintünk az, hogyha a bojkottált vállalat a közérdekkel ellentétes működést fejt ki, másrészt határt szab a bizottság elvi döntése a bojkott alkalmazásának akkor, amikor elítéli a bojkottot, ha az a bojkottált gazdasági egzisztenciájának megsemmisítésére irányul. d) Bírói joggyakorlat. Bírói gyakorlatunk a már említett törvényrendelkezéseken kívül az általános magánjog alapján is védelmet nyújt a bojkottáltnak. Ez a jogvédelem egyrészt a jogot sértő maga tartás abbahagyására kötelezi a bojkottálót, másrészt pedig a bojkottált részére kártérítést állapít meg. Aki másnak valamely jogvédte érdekét jogellenesen és vétkesen — már csak közvetve is — megsérti, köteles a sértettnek ebből eredő kárát megtéríteni (C. 3780/1929., 4503/1929.). A tisztességtelen verseny szándékos vagy gondatlan elkövetése egyaránt kártérítésre kötelez. Szándékos elkövetés esetében nem vagyoni kár megtérítése ia terheli annak elkövetőjét (C. 1761/1926., 879/1929.). e) A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara zsűrijének és választott bíróságának határozatai a bojkottra vonatkozó határozatok egyik legjobb gyűjteménye. „A bojkott, mint a védekezésnek legszélsőségesebb fegyvere elvben elítélendő, azonban indokolt lehet ott, ahol a támadás a versenytársak gazdasági érdekeit érzékenyen károsítja és a támadás másként el nem hárítható. Erkölcstelen tehát az oly bojkotteljárás, amelynek támadó jellege van anélkül, hogy az ellenfél az egész szakma jogos, egzisztenciális érdekeit veszélyeztető magatartást tanúsított volna. Szükséges, hogy a legszélsőségesebb fegyver alkalmazása előtt az ellenfél az egész szakma jogos egzisztenciális érdekeit veszélyeztető magatartásáról és annak esetleges következményeiről előzetesen felvilágosíttassék, vagyis e szélsőséges fegyver kizárólag a szakma renitens elemeivel szemben nyerjen alkalmazást" (Bp. Ker. Kam. 36.304/1929.). Hasonlóképpen dönt a Bp. Ker. Kam. J. 55.119/1928. sz., valamint a 15.822/1930. sz. határozata is, hozzátévén még azt, hogy a versenytárs üzleti magatartása szabja meg a támadás és védekezés eszközeit. Látjuk tehát, hogy a zsűri határozataiban főleg az az elgondolás érvényesül, hogy a bojkott csak akkor jogos, hogyha az a szakma, illetve a közérdek szempontjaival ellentétesen cselekvő versenytárs ellen indul. De még ekkor is szükségesnek tartja a Kamara, hogy a bojkottal sujtandót magatartásának helytelenségéről a bojkott megindítása előtt felvilágosítsák. Másik alapgondolata a bojkott helyességének az, amikor azt quasi végszükségben követik el. Ilyenkor tehát a szakma és a közjó ellenségeivel szemben a várakozás és az ellenrendszabályok elmaradása aránytalanul nagy kárt jelentene a tisztességes eszközökkel dolgozó versenytárs részére. Konkrét esetből kifolyólag a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara választott bírósága (55.368/1928. sz. alatt) megállapította,