Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 8. szám - Kereskedelmi levelek illetékkötelezettsége büntető eljárásban való felhasználás esetén

485 kapcsolatos közvetlen munkabéreknek, gyártási általános költségeknek és az üzemi berendezések leírásának a gyártási egységre eső részét lehet számításba venni. — Munkabér címén általában a tényleg kifizetett munkabérnek a termelési egységre eső része vehető számításba, mégis azzal a megszorítással, hogy az nem haladhatja meg a rendeletekben megjelölt felső határt. A pamutiparban az ú. n. produktív munkabérnek (1941-ben kifizetett munkabér 14.4%-kal növelt összegének) a termelési egységre eső része állítandó be az árvetésbe. Üzend általános költségek és amortizációk címén a gyártással szorosan összefüggő, közvetlenül el nem számolható költségek, továbbá az üzemi berendezések leírása általában az 1941. évi tényleges költségek, illetve leírások alapján vehetők számításba, az így számított üzemi költségek, illetve leírások azonban nem haladhatnak meg bizonyos, a rendeletekben részletezett és többnyire a munkabér százalékában megállapított felső határt. Pl. a selyemszövőiparban az említett címen legfeljebb a szövőbér 200%-át, a kender- és lenszövőiparban az elszámolható munkabér 130—230%-át, a kötszövő- és hurkolóiparban 80—130%-át lehet számításba venni. Részletesen előírják a rendeletek a bérmunkadíjak, nemesítési költségek, nyúlás-beugrás, selejtes áru és mintakollekció címén az árvetésbe beállítható összegeket. Központi általános költség címén a vállalatok ügyvitelével és az áruelosztással kapcsolatban 1941-ben felmerült költségeknek az egységre eső része vehető számításba. Amennyiben az ilyen címen beállított költségtétel a rendeletben a feldolgozási költség százalékában megállapított alsó határt nem éri el, minden igazolás nélkül felszámítható, ellenkező esetben a megfelelő igazolás mellett a tényleges rezsikulcs számítható fel, legfeljebb azonban a rendeletben felsőhatárként megjelölt százalékig. Az alsó és felső rezsihatárok a pamutiparban 8, ill. 11%, a kender- és lenszövőiparban 8, ill. 16%, a gyapjúiparban 10, ill. 15%, a kötszövő- és hurkolóiparban 8, ill. 13%, a selyemiparban pedig 10, ill. 13%. Árufajtánként állapítják meg a rendeletek azokat a haszonszázalékokat, amelyeket az egyes cikkeknél a gyárak a gyári eladási ár megállapításakor az előbb említett önköltséghez hozzászámíthatnak. A haszonszázalékok egyes szakmánként a következők: a pamutiparban az önköltség 7%-a, a kender- és lenszövőiparban 6—8%-a, a gyapjúiparban 5—10%-a, a kötszövő- és hurkolóiparban 6—10%-a, a selyemszövőiparban pedig 8—15%-a. Pénztári engedmény címén az önköltség és a haszon együttes összege után 3% állítható be az önköltségszámításba. A ténylegesen kifizetendő forgalmiadó, mezőgazdasági hozzájárulás, valamint az exporttámogatás külön tételbe állítható be az árvetésbe. Intézkednek a rendeletek egy ú. n. Anyagárkülönbözet-számla létesítéséről is. E számlán kell külön nyilvántartani a vállalatoknak azt a különbözetet, amely a 85.606/1942. K. M. sz. rendelet alapján f. évi június 30-án leltárfelvétel útján megállapított nyersanyag- és