Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 8. szám - Értékállandósági kikötések sorsa a m. kir. Kúria újabb gyakorlatában

486 segédanyagkészletek alapára (az az ár, amely a felárelszámolásban a költségtöbbletek kiszámításánál alapul vétetett) és a jelenlegi rendeletek szerint az önköltségszámításba beállítható egységár között mutatkozik. E számlán nyilvántartott összegek felhasználásáról a közellátásügyi miniszter később fog rendelkezni. Kiskereskedők részére történő eladás esetén a gyárak eladási áraikat a nagykereskedők által a kiskereskedők részére történő eladás esetén felszámítható bruttó haszonkulcs alapján számított összegekkel növelhetik. A nagykereskedői haszonkulcs felszámítása folytán előállott többletbevétel 50%-a ugyancsak az említett „Anyagárkülönbözet-számiári" tartandó nyilván. A bérmunkadíjakra vonatkozólag kimondják a rendeletek, hogy a textiláruk bérben való kikészítésével és festésével foglalkozó vállalatok a f. évi június 30-án felszámított alapáraikat a felárakkal egyesíteni tartoznak és további intézkedésig ezeket a bérmunkadíjakat számíthatják fel. A rendeletek ellenőrzése céljából a vállalatok kötelesek az 1942. július 1. után elvállított összes cikkeikéi hétjegyű azonossági számmal ellátni, amelynek első három számjegyét a közellátási hivataltól kell kérniök. A készített árvetéseket megfelelő árumintadarabok egyidejű csatolásával, elsőízben a rendeletben előírt időpontig, az újonnan gyártott cikkekre vonatkozólag pedig a jövőben havonként kell a közellátási hivatalhoz beküldeni. Schmidt Zoltán Értékállandósági kikötések sorsa a m. kir. Kúria újabb gyakorlatában Az értékállandósági kikötések kérdése megint az érdeklődés előterébe került és gyakran foglalkoztatja bíróságainkat is, pedig még alig ült el az a mozgolódás, amelyet a mostani háború kitörését miegelőző években a „dollárbetétek valorizációja" és bíróságainknak ebben a kérdésben elfoglalt álláspontja keltett. Akkor az értékállandósági kikötéseknek az a fajtája foglalkoztatta bíróságainkat, amelyeknél a felek — legtöbbször bank és betétes — a követelés értékének biztosítása céljából kirovó (a követelés mennyiségét megállapító) pénznemül valamely külföldi pénznemet (az esetek legnagyobb részében dollárt) állapítottak meg, anélkül azonban, hogy a lerovás tekintetében is ragaszkodtak volna a megjelölt külföldi pénznemhez, vagyis anélkül, hogy effektivitási záradékot alkalmaztak volna. Ezeknek az ú. n. álvalutakötelmeknek a kérdésében bíróságaink arra a meggyőződésre jutottak, hogy a betétnek dollárban való kifejezése a követelés értékállandóságának a biztosítása végett történt, nem pedig azért, mintha a felek a követelés sorsát a dolláréhoz kívánták volna kötni. A felek e szerződési akaratának a Kúria oly jelentőséget tulajdonít, hogy — túltéve magát a K. T. 326. §-ának a rendelkezésén — a lejárat előtti (a betét keletkezésekori) árfolyamon való teljesítés kötelezettségét állapítja meg, ami — figyelemmel a külföldi valuták-