Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 8. szám - Kereskedelmi levelek illetékkötelezettsége büntető eljárásban való felhasználás esetén

484 A textiláruk gyári eladási árának újabb szabályozása 1942 július 1. előtt a textiláruk gyári eladási árát az egyes iparágakra érvényes általános rendelkezések nem szabályozták és csupán egyes árucsoportokra (standard-pamutáruk, gyapjúszövetek) nézve történtek árszabályozások, míg az egyéb árucsoportoknál a gyárak a nyers- és kikészítő anyagok drágulásából, valamint munkabéremelésekből származó költségtöbbleteket az 1939 augusztus 26-i rögzített árakhoz számított felárak alakjában háríthatók át a kereskedőkre, ül, a fogyasztókra, A 85.606/1942. K. M. sz. rendelet az előbbi árkalkulációs rendszert június 30-ával megszüntette, kimondván, hogy az 1942 július 1. után előállított áruk gyári eladási árát a közellátásügyi miniszter által kiadandó kalkulációs irányelvek és kalkulációs minták szerint kell a vállalatoknak maguknak megállapítani. E rendelet alapján állította össze az Árhivatal az egyes textilipari szakmák alábbi kalkulációs irányelveit és kalkulációs mintáit. Az érdekeltekhez intézett 88.470/1942. K. M. sz. rendelet a kenderés lenszövőiparban; a 91.710/1942. K. M. sz. rendelet a pamutszövőiparban; a 91.720/1942. K. M. sz. rendelet a gyapjúiparban; a 91.730/1942. K. M. sz. rendelet a selyemszövőiparban; a 91.740/1942. K. M. sz. rendelet pedig a kötszövő- és hurkolóiparban alkalmazandó kalkulációs irányelveket és kalkulációs mintákat tartalmazza. Általános intézkedése valamennyi rendeletnek, amely kimondja, hogy a vállalatok kötelesek az 1942. július 1. után előállított gyártmányaik eladási árát, illetve az általuk végzett bérmunkák díját a rendelet irányelvei szerint és a rendelethez csatolt mellékletekben közölt kalkulációs minták felhasználásával készített árvetés alapján megállapítani; e célból tartoznak a vállalatok az említett időpont után előállított gyártmányaikról pontos önköltség számítást készíteni és ennek alapján a termékegységekre vonatkozó előállítási költségek, valamint a rendeletben megadott haszonösszegek figyelembevételével az eladási árat megállapítani. Az önköltséget az alábbi költségtényezők figyelembevételével kell kiszámítani: 1. Nyersanyagköltség címén általában a rendeletekben részletezett képletek, illetve előírások szerint kell a felhasznált nyersanyag mennyiségét megállapítani. A számításnál figyelembevehető alapárakat a pamut-, gyapjú- és selyemszövőiparban a rendeletek mellékletei tüntetik fel; a felhasznált olyan fonalak árát, amelyek a mellékletekben nem szerepelnek, továbbá a kender- és lenszövő-, illetve a kötszövő- és hurkolóiparban felhasznált fonalak és segédanyagok árát, a július 1. előtt beszerzett készletekre nézve a legutóbbi 3 hónap átlagos beszerzési árán, az említett időpont után beszerzett fonalak árát pedig a tényleges beszerzési áron kell számításba venni. 2. Feldolgozási költség címén a rendeletek előírásai szerint az előkészítéssel és szövéssel — a gyapjúiparban ezenkívül a fonással —