Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 8. szám - Kereskedelmi levelek illetékkötelezettsége büntető eljárásban való felhasználás esetén

483 féltől, aki a perbea nem szerepel és a levelet nem használja fel, nem követelhető. Oly kereskedelmi levél, melyet nem valamely szerződő fél csatol be, nem veszíti el feltételes illetékmentességét. Ha a becsatoló fél az ügyletnek nem részese ugyan, de a kereskedelmi levelet vagy oly személy kifejezett, vagy hallgatólagos beleegyezésével használta fel, aki az ügyletben részes, vagy pedig a felhasználásból hasznot húzott, akkor az itt. szab. 91. §-ában foglaltak értelmezése szerint az első esetben az ügyletben részes megbízó, a második esetben pedig a hasznot húzó harmadik személy az illetékköteles. Az említett körülmények azonban olyanok, hogy azoknak fennforgását a rendelkezésre álló adatokból a legritkább esetben lehet észlelni. Egyébként nem is képzelhető el oly ok, mely indokolná azt, hogy a fizetési kötelezettség a büntetőeljárásban másként nyerjen szabályozást, mint a polgári perekben. Ezzel szemben indokolt volna megkülönböztetést tenni az illetékalap szempontjából. Ez azonban csak új jogszabályalkotással volna lehetséges, amikor alkalom nyílna a fizetési kötelezettség megfelelő törvényes szabályozására is. A polgári perben csatolt kereskedelmi levélnél az illetékalap a pertárgy értéke. Minthogy büntetőperben az eljárás nem valamely érték megítélésére, hanem a bűnösség megállapítására irányul, perérték nincsen. Illetékalapul tehát csakis az ügylet értéke vehető. Ezzel szemben a polgári perben az ügyleti érték csak kivételesen szolgál illetékalapul, akkor, ha a per értékénél kisebb. Ebből következik, hogy a büntetőperben ezen a címen járó illetékteher rendszerint nagyobb. Azok a büntetőperek, amelyekhez leggyakrabban csatolnak be kereskedelmi leveleket (kötleveleket), főleg csalás, okirathamisítás, tulajdonjogfenntartással eladott ingók elsikkasztása miatt tett feljelentések alapján indulnak meg. Ezekben az ügyekben hozott jogerős ítéletek az esetek nagyobb részében azt állapítják meg, hogy a szóban lévő ügylet semmis, vagy eredetileg érvénytelen volt, vagy nem ment foganatba. Ennek a megállapításnak azonban az illetékkövetelésre már nincsen hatása, mert azt az ügylet értéke után a becsatoláskor, tehát még az ügylet érvénytelenségének ítéleti kimondása előtt teljes összegben le kellett róni. Ez a körülmény is arra mutat, hogy büntetőperben az ügyleti értéknek illetékalapul vétele gyakran aránytalanul nagy és nem méltányos megterhelést jelent, Megoldásul kínálkozik állandó összegű illetéktételek alkalmazása, mégpedig egy kisebb tétel a járásbírósági és egy nagyobb tétel a törvényszéki hatáskörbe 'tartozó bűnügyekben felhasznált kereskedelmi levelekre. Az állandó összegű illetéktételek alkalmazása elfogadhatóvá tenné az illetékkötelezettség megállapítását és a fizetési kötelezettségnél az 1914. évi XLIII. tc. 53. §-ának 6. bekezdésétől való eltérést abban az esetben, ha oly peres fél használja fel a kereskedelmi levelet, aki az ügyiéiben nem részes. Darvas La jos m. kir. pénzügyi főtanácsos.