Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 7. szám - A gabona forgalmával és őrlésével kapcsolatos legújabb intézkedések

431 ségűnek tartotta. Ajánlata életbiztosítási és rokkantság elleni biztosítási szerződés kötésére vonatkozott. Az egészségi állapotára vonatkozó adatok ismerete tehát nemcsak abból a szempontból volt fontos az alperes előtt, hogy az ajánlattevő valószínű élettartamára nézve vonhasson következtetéseket, hanem azért is, hogy a netán elszenvedett valamely betegségből az ajánlattevő munkaképességére következtethessen. A közlési kötelezettség' megsértése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az elhallgatott klimatikus kúra igénybevétele oki összefüggésben áll-e a biztosított halálát előidéző betegséggel, mert a közlési kötelezettségnek a szerződés megkötése és az ezzel kapcsolatos kockázatvállalás szempontjából van jelentősege, tehát annak megsértése valamely fontos körülmény elhallgatásával akkor is a szerződés megszüntet vonja maga után, ha az említett összefüggés ki nem mutatható. A megújítás, az előbbi biztosítástól egészen független, újabb ügyleti elhatározás alapján történhetett csak meg, miért is az ajánlattevőt ugyanolyan közlési kötelezettség terhelte, mintha az első biztosítási szerződést kötötte volna. Ha pedig az alperes az új szerződés megkötését új orvosi vizsgálattól tette függővé, az ajánlattevőnek a feltett kérdésekre nemcsak az első biztosítási szerződés kötése után beállott változásokat, hanem azokat az adatokat is közölni kellett volna, amelyeket már az első biztosítási ajánlat tételénél is elhallgatott". (C. VII. 5525/1941.) Gróh István Tőzsdei választottbírósági joggyakorlat Perköltség viszontkereset esetében. — (16.) Aki egy jogos követelés kiegyenlítését azért tagadja meg, mert neki ugyanebből az ügyletből kifolyólag harmadik személlyel szemben visszkereseti igénye van, az ezen eljárása következtében felmerült többletköltséget nem háríthatja át arra a harmadik személyre, akivel szemben visszkereseti igénye van; a harmadik személy azonban nem mentesülhet ama költségek alól is, amelyek a saját jogtalan magatartása folytán szükségképpen kellett, hogy felmerüljenek. Minthogy a peres felek között nem jött létre megállapodás annak a munkadíjnak a tekintetében, amelyet felperes a saját ügyvédjének kell, hogy fizessen, ennélfogva erre az esetre is alkalmazandók azok az elvek, amelyeket a tőzsdebíróság ilyen esetekre vonatkozólag állandó gyakorlatában alkalmaz és amelyek legélesebben a 145/1936. számú ítélet indokolásában jutottak kifejezésre. Ezek szerint az, aki egy jogos követelés kiegyenlítését azért tagadja meg, mert neki ugyanabból az ügyletből kifolyólag harmadik személlyel szemben visszkereseti igénye van, eljárása következtében felmerült többletköltségeket nem háríthatja át arra a harmadik személyre, akivel szemben visszkereseti igénye van, — a harmadik személy azonban nem mentesülhet azok alól a költségek alól is, amelyek a saját jogtalan magatartása folytán szükségképpen kellett, hogy felmerüljenek. A jelen esetben ez azt jelenti, hogy a felperes csupán azoknak a perköltségeknek megtérítését követelheti az alperestől, amely perköltségek akkor is felmerültek volna, ha a felperes R. B. jogos követelését kiegyenlítette volna és az alperest perelte volna, aki az 55/1941. számú perből kitűnőleg a R.-féle követelés jogosságát nem volt hajlandó elismerni. Kétségtelen, hogy abban az esetben az alperest ugyanannyi perköltség megfizetésére kötelezte volna a bíróság, mint amennyi perköltség megfizetésére