Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 7. szám - A gabona forgalmával és őrlésével kapcsolatos legújabb intézkedések

427 Alagyar Nemzeti Bank megállapít. Ilyen looábbi rendelkezés azonban azóta nem történt, a m. kir. pénzügyminiszter az aranypengő egyenértékének más módon történő számítása tekintetében rendeletet ki nem bocsátott. Ennek a fenntartásnak alapja egyfelől kétségtelenül az, hogy az értékmérő és forgalmieszköz gyanánt szolgáló pénz értékének meghatározása közjogi jellegű rendelkezés, mely a törvényhozást, esetleg átruházott hatáskörben a magyar királyi minisztériumot, illeti, másfelől pedig az, hogy csak az ország gazdasági életét vezető, irányító szervek és csak a gazdasági élet egészének menetét befolyásoló adott körülmények és a pénzérték változásából az ország gazdasági életében beálló következmények mérlegelésében lehetnek abban a helyzetben, hogy az említett diszparitás bekövetkeztét és ennek idejét megállapítsák. Az itt szóbanforgó kérdés felett való rendelkezésnek a magánosok szerződése tárgyául való átengedése a pengő értékét a magánfelek érdekeinek játékává tenné, a gazdasági forgalom alapjául is szolgáló pénzérték iránt való bizalmatlanságot idézné elő, végeredményben azután fel nem tartóztatható gazdasági válságra vezetne. Ebből következik, hogy mindaddig, míg az említett erre hivatott jogszabályalkotó szervek az itt szóbanforgó kérdésben nem nyilatkoztak s a 4600/1931. M. E. számú rendelet 3. §-ában foglalt szabály érvényben van, ezt az állami gazdasági rend oly irányadó szabályának kell tekinteni, mellyel szemben oly kikötés, amellyel a szerződő felek az aranypengő bizonyos fínomarany tartalmának mindenkori értéke szerint állapítják meg az aranypengő és a pengő értékviszonyát, nem érvényesülhet. Az ily kikötést tehát a kötelezettség tartalmának megállapításánál csak akkor és csak abban a keretben lehet figyelembe venni, amikor és amily mértékben az esetleg kibocsátandó új szabály az aranypengő és pengő értékviszonyát a mostanitól eltérően határozza meg. (P. VTL 1064/3942.) Ügyleti akarat. — (128.) Az ideiglenes kötlevél azt tartalmazza, hogy az abban foglaltak a felperesre nézve annak aláírásakor, míg az alperesre nézve csak az esetben válnak kötelezővé, ha felperes az ideiglenes kötlevélben foglaltakat részletes kötlevóllel igazolja és alperes az utóbbit szószerint egybehangzó ellenlevéllel elismeri. Ez a nyilatkozat nem minősülhet másnak, mint a felperes vételi ajánlatának. Anyagi jogszabályaink értelmében aki másnak szerződés kötésére ajánlatot tesz, ajánlatához kötve van, hacsak, — amit a jelen esetben meg nem történt, — kötöttségét kifejezetten, vagy a körülményekből következtethetően ki nem zárta. Jogszabály az is, hogy felek a szerződés érvényességét bizonyos alak megtartásától tehetik függővé. A most kiemelt jogszabály folytán nem helytálló felperesnek az a jogi álláspontja, hogy az ideiglenes kötlevélnek fennidézett kikötése joggal való visszaélésnek minősül és így hatálytalan annak következtében, hogy az alperes ezzel a felperest egyoldalúan lekötötte és ugyanakkor a maga kötelezettségének beálltát olyan alakiságtól tette függővé, amelynek teljesen az ő egyoldalú akaratától függött. Minthogy a szóbanlevő kikötés ekként érvényes és joghatályos és a peres felek ezzel nyilván az ügylet érvényes létrejöttét függővé tették a kikötésben meghatározott alakszerűség betartásától és mijnthogy a peres felek ettől a kikötéstől egyező akarattal később sem állottak el; helyes az a K. T. 312. §-án alapuló jogi