Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 7. szám - A jogász a gazdasági életben

412 SZEMLE A jogász a gazdasági életben Hogy mi a gazdasági jog, azt ennek a folyóiratnak főszerkesztője az I. évfolyam 1. számában megjelent „beköszöntő" jében a következőképpen határozta meg: „Vállalatainkat a jogszabályok körül veszik, mint a levegő. Ügyleteiket és általában jogcselekményeiket szabályozza a hiteljog és a magánjog. De léptennyomon kénytelenek eleget tenni azoknak a követelményeknek is, amelyeket az iparrendészet, a szociálpolitikai törvényhozás, a termelést, a fizetést (főleg külföldi fizetést), a hitelt, az árkalkulációt stb. irányító hatósági rendelkezések és az adó- és illetéktörvények elébük szabnak." Kuncz Ödön beköszöntőjében még azt mondja a gazdasági jogról, hogy az nem új matériát, hanem új szemléletet és új módszert jelent. A folyóirat 1. számának 1940 január havában történt megjelenése óta ehhez hozzá lehet tenni azt, hogy a honvédelmi és háborús gazdaság új joganyagot is termelt, melyről nem lehet tudni, hogy, mint „irányított gazdálkodás", mely részei fognak megmaradni az átmenetgazdaság és a békegazdaság idejében is. Kétségtelen, hogy ma a gazdasági jogászok, elsősorban a közigazgatási tisztviselők, de rajtuk kívül az ügyvédek, és bizonyos mértékben a bírák is az új gazdasági jogszabályok alkalmazásának sok időt és munkát kénytelenek szentelni. Első pillantásra feltűnik, hogy a közigazgatási tisztviselők munkája megszaporodott, a bíráké, de az ügyvédeké is megcsappant, mert kevesebb a per és több a perenkívüli, de még több a közigazgatási eljárás. * Ha a gazdasági jog Kuncz Ödön fent idézett körülírása szerint a vállalatokat érdeklő jogot foglalja magában, — s ha „vállalat"-on minden olyan nagy-, közép- vagy kisüzemet értünk, mely gazdasági értékeket mások részére előállít, — akkor tagadhatatlan, hogy a vállalatok munkájában és vezetésében az önzés prádominál. A mások részére való termelés és kereskedés a magángazdaságban csak akkor egzisztálhat, ha a cserébe kapott ellenérték haszonnal jár, vagyis elegendő a vállalkozásba fektetett tőke és a vállalkozásban működő emberek igényei kielégítésére. Viszont a jog célja az, hogy az önzést korlátok közzé szorítsa. A jogrendszert a politikai hatalom tartja fenn. A jog feladata az, hogy a természetes és jogi személyek működési területét egymástól elhatárolja; ha pedig viták merülnek fel, ezekben határozzon. Nyilvánvaló tehát, hogy a vállalatok tevékenysége lényegileg ellentmond a jog közérdekű hatásának. Ennélfogva nagyon nehéz gazdasági jogásznak lenni. De hozzátehetjük ehhez a megállapításhoz azt,