Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 7. szám - A magyar részvényreform erkölcsi alapelvei

409 A törvény elképzelése szerint a közgyűlés a legfőbb és mindenható szerv, az igazgatóság a vállalat valóságos vezetője, a felügyelöbizottság pedig az a szakértő testület, amely az üzletvezetést állandóan és szakszerűen ellenőrzi. A valóságban azonban a közgyűlés legtöbbször formai játék, előre elkészített és szabályszerűen hitelesített jegyzőkönyvvel; az igazgatóság előkelő, befolyásos urak gyülekezete, amely az ügyeket állandóan nem is intézheti; a felügyelőbizottság funkciója pedig sokszor kimerül abban, hogy tagjai évenként egyszer aláírják a mérleget, sőt azt a jelentést is, amelyet a társaság tisztviselői megható figyelmességből előre elkészítettek. A részvénytársaság ügyeit a valóságban a törvény által nemis ismert vezérigazgató intézi. Aki nem szükségképpeni tagja az igazgatóságnak és aki a rendelkezésére bocsátott bankszavazatok segítségével majorizál a közgyűlésen és kinevezi ott az igazgatóság és felügyelőbizottság tagjait. így létesített az élet kimeríthetetlen fantáziája a kereskedelmi törvény szépen kiépített alkotmányából felelősség, ellenőrzés és kockázatnélküli diktatúrát ! Ezzel a metamorfózissal szemben a reformnak nem lehet az a feladata, hogy jogszabályok segítségével kísérelje meg az eljelentéktelenedett szerveket a törvényben elképzelt szerepkörükre visszaszorítani. És pedig annál kevésbbé, mert a vállalat érdekének is az felel meg, ha a jogrend az organizáció szabályozásánál a vezetésre helyezi a hangsúlyt és ezzel egyben az anonimitás veszélyeit is csökkenti. A részvénytársaság szervezetének kiépítésénél csupán az a feladat, hogy a törvény vegye tudomásul a tényleges helyzetet és vonja le egyben annak konzekvenciáit. E konzekvenciák közül legfontosabb a vállalat érdekeivel összeforrott vezetésnek biztosítása a helyes szelekció, a kellő publicitás, a szakszerű ellenőrzés és a hatékonyan érvényesülő felelősség követelményeinek érvényrejuttatása útján. Ezek a követelmények úgyahogy érvényesülnek jelenlegi jogunkban is. A baj csak ott van, hogy pl. az ellenőrzés arra képtelen szervnek a feladata és a felelősséget nem azok viselik, akik az ügyeket intézik. A felügyelőbizottság u. i. szervezeti okokból képtelen a komoly ellenőrzésre. A „technikai ellenőrzésre" nem képes (erre a komoly képzettségű szakértők hivatottak), a „főnöki ellenőrzés" pedig az „ellenőrzött" igazgatóság kezébe került, mert az nevezi ki és bocsátja el a valóságos vezetőket (többek között a vezérigazgatót is!). A ker. törvény felelősség-rendszerét pedig a részvénytársaság alkotmányában beállott metamorfózis egyenesen fejtetőre állította. Mert a hatáskörök eltolódása azokat hagyta benn a felelősségben, akik csupán előtérbe helyezett figurái a háttérben működő, felelőtlen nagyhatalmaknak: a nagyrészvényeseknek, a bankszavazat felett rendelkező bankoknak, a vezérigazgatónak és az ügyvezető igazgatóknak. Áz alkotmány kiépítésénél erkölcsi elvek is megkövetelik a tényleges helyzet tudomásul vételét és kellő jogászi értékelését. Azokat