Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 7. szám - A magyar részvényreform erkölcsi alapelvei

406 Mert minden olyan reformgondolat, amely — normális viszonyok között is (én nem beszélek most a háborús gazdálkodásról) —a részvény forgalomképességét csökkenteni, a bemutatóra szóló részvény kibocsátását megtiltani, vagy az osztalékot limitálni akarja, magának a részvénytársasági formának létét fenyegeti. n. Ha ezek szerint a részvénytársaság lényege változatlan maradt és az is kell maradjon, — ugyanezt nem lehet struktúrájáról állítani. A magyar részvénytársaságok szerkezete — hasonlóan más államok részvénytársaságaihoz — az 1875-ös kereskedelmi törvényünk alkotása óta lényegesen megváltozott. 1. Miben állanak ezek a struktúraváltozások? a) A code de commerce és a hozzá hasonló elvi alapokon álló német és magyar kereskedelmi törvények a részvénytársaságban azt az önálló társas vállalkozóformát látták és szabályozták, amelyet a vállalat tulajdonosai (a részvényesek) a maguk többségi akaratával, kizárólag saját érdeküknek megfelelő módon, irányítanak. A XIX. század végén és a XX. század elején a nagy részvénytársaságok ettől a modelltől teljesen eltávolodtak. A kartell és koncern háttérbe szorítja az önálló, izolált, csupán a saját érdekét szolgáló részvénytársaságot és az ú. n. koncentrációs részvénytársaságokat emeli az élre. b) A másik nagy változás abban áll, hogy az életben nem érvényesül a részvényesek homogenitása, és így homokra épít az a szabályozás, amely a részvényesek jogait a „részvényesek közötti egyenlőség" elvére támaszkodva szabályozza. Minden nagy részvénytársaságnál ú. i. megtaláljuk a vállalkozó és állandó nagyrészvényesnek és a tisztán tőkét adó részvényeseknek (kisrészvényeseknek) kategóriáit, akiknek érdeke és beállítottsága teljesen különbözik az első kategória érdekétől és beállítottságától. c) A harmadik nagy változást a két első önmagától idézte elő. Ez pedig abban áll, hogy a „demokrácia" először a részvénytársaságnál járta le magát. Nagy részvénytársaságoknál — a törvényben biztosított, az egyenlőségre és többségi elvre épített demokratikus alkotmánnyal szemben — valóságos „rendszerek" alakultak ki, amelyek a vezérigazgató és klikkjének kockázat, többség és felelősség nélküli uralmát teremtették meg. Ezeknek a rendszereknek jólismert eszközei: a többszavazatot biztosító elsőbbségi részvény, a szavazatnélküli elsőbbségi részvény, a bankszavazat, a voting trust, a Schutz- és a Vorratsaktie és különösen nálunk az inflációs részvényfelvizezés. d) Végezetül lényeges változást idézett elő a részvénytársaság szerkezetében az a körülmény is, hogy a pénzelértéktelenedés, valamint a kockázat és felelősségnélküli uralomnak imént vázolt lehetősége a részvénynek — mint tőkefelszívó eszköznek — nimbuszát érzé-