Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 7. szám - A magyar részvényreform erkölcsi alapelvei

405 vény, a részvényfelvizezés, a bankszavazat, stb. igen sok részvénytársaságot alakították át — családi hitbizományokká. 3. Az „Akademie für Deutsch.es Recht" 1934-ben felvetette a kérdést: „Minthogy az anonymitás a „Führerprinzip"-pel ellenmondásban van, — lehet-e a harmadik birodalomban a részvénytársaságnak még létjogosultsága?" A kérdés formulázása nagyon helyes volt. Mert ha elvesszük a részvénytársaságtól az anonymitást, vagy — ami lényegileg egyet jelent — a forgalomképes részvényt, — akkor meghúztuk a részvénytársasági forma felett is a lélekharangot.2 És minthogy a nemzeti szocialista jogászok és közgazdák belátták, hogy „a modern gazdasági élet részvénytársaság nélkül fenn nem állhat", — a német részvénytörvény sem tehetett egyebet, mint hogy az anonymitást és a bemutatóra szóló részvényt a nagyobb részvénytársaságok „szükségképpeni és természetes tulajdonságainak" ismerje el. Kisebb vállalatok azonban nem ölthetik magukra a „személytelen" részvénytársaság köntösét. Ezek a megfontolások döntötték el annak a magyar reformgondolatnak a sorsát is, amely ki akarta küszöbölni a bemutatóra szóló és a forgatható névre szóló részvényt, és egyedül a vinkulált névre szóló részvény kibocsátását kívánta megengedni. 4. A kifejtettekből következik, hogy gazdaságpolitikai megfontolások nemcsak hogy nem szólnak a részvénytársaság lényegének megváltoztatása mellett, hanem — éppen ellenkezőleg — a valódi részvénytársasági forma nélkülözhetetlen voltát jobban hangsúlyozzák, mint valaha. Hogy erkölcsi megfontolások is ugyanerre az eredményre vezetnek-e, — azt előbb meg kell vizsgálnunk. A forgalomképes részvény által táplált játékszenvedély és szindikátus-nyereség a napfényhez hasonlítanak. Kellő mértékben érvényesülve életet, virágzást teremtenek (mert „életre hívják a szunynyadó produktív erőket"), beteges elfajulásukkal azonban döbbenetes pusztítást visznek végbe nemcsak az anyagi, hanem az erkölcsi tőkékben is. Ha a tőke nyereségben részesítése önmagában nem erkölcstelen, akkor nem lehet erkölcstelennek minősíteni azt a tényt sem, hogy a részvénytársaság — avégből, hogy mint magánvállalat fennállhasson — esetleges nagy nyereséget biztosító értékpapírt kénytelen kiállítani és forgalomba hozni. „Részvény" nélkül ugyanis nincsen részvénytársaság. Nyereségkilátás nélkül viszont nincsen részvény. Azért, mert valamely, önmagában nem kifogásolható, jogintézménnyel visszaélést is lehet elkövetni, magát a jogintézményt, erkölcstelennek minősíteni még nem lehet. A reform tehát sem jogi, sem gazdaságpolitikai, sem erkölcsi megfontolások alapján nem nyúlhat hozzá a részvénytársaság lényegéhez (differentia specificajá-hoz): a forgalomképes részvényhez. 2 „Der Aktiengesellschaft die Anonymitat zu nehmen, Messe sie vernichten" jelenti ki találóan Sclúegelberger. (Die Erneuerung des deutschen Aktiénrechts. 1935. 8. 1.)