Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 1. szám - Tévedés és szavatosság

24 kebb köre, amelynél a megtévesztés tárgya valamely szavatossági hiba, módja pedig az elhallgatás. Ezt az egy esetet kivéve a szavatosságnál a kauzalitásnak a tévedés szempontjából szerepe nincs. Ez pedig arra az alapvető különbségre vezethető vissza, amely az ügyletbontó tévedés és szavatosság intézményének célja között van. Mindkét esetben honorálja ugyan a jog az akarathiányt, de más okból és célból. Az ügyletbontó tévedés — helyesebben a tévedő félnek az a joga, hogy az ügyletet akarathiány címén megtámadhatja és érvénytelenítheti — két ellentétes jogpolitikai szempont küzdelmének az eredménye, az ellentétek egyensúlyi helyzete. Az egyik szempont az, hogy a jogügylet lelke a felek ügyleti akarata, a nyilatkozat ennek csak eszköze, ezért ha az akarat hibás, az ügylet sem állhat meg, bármilyen volt is a jognyilatkozat. A másik szempont pedig az, hogy mivel az emberi akarat csak nyilatkozat formájába öntve ismerhető meg, a joghatások is a nyilatkozathoz fűződjenek. E meggondolásnak a magva az, hogy praesumptio iuris et de iure erejével vélelmezi a helyes nyilatkozat mögött a helyes akaratot a forgalom biztonsága érdekében. A mi jogunk ez utóbbi elvet teszi ugyan magáévá általában, azonban az „akaratielv" javára áttöri olyankor, amikor a valódi akarat negligálása nagyobb igazságtalanság volna, mint a forgalom szempontjának mellőzése. A tévedéssel kapcsolatban ennek a legkirívóbb esete, ha az ügyleti ellenfél — akár vétkesen, akár vétlenül — oka a tévedésnek. így tehát az ügyletbontó tévedésnél éppen a tévedés és az ügyleti ellenfél közötti okozatos kapcsolat az a momentum, amely a jogrendet arra készteti, hogy a tévédőnek jogvédelmet nyújtson. Ezzel szemben a szavatosságnál a kauzalitás szerepe — fogalmilag — elenyészően csekély, amennyiben a magánjogi csalás fent említett körére szorítkozik. A szavatosság célja a vevő védelme az áru minőségi hiányaival szemben olyan módon, hogyha az áru minőségi hiányban szenved, a vevő a vétel felbontását vagy arányos árleszállítást stb. követelhet az eladótól. Mivel pedig a szavatosság intézménye a vevő védelmét célozza és így az eladóra nézve terhes, indokolt ezt a védelmet bizonyos méltányos korlátok közé. szorítani. Csak ebből a célból foglalkozik a jog a szavatosság esetében a tévedéssel, ezért honorálja azt, hogy a vevő a vétel megkötésekor ismerte-e az áru hiányait vagy sem. Ha ismerte, a védelem máris elmaradhat, mert ald tudja, hogy az áru nem kifogástalan, az mérlegelheti azt is, hogy érdemes-e belemennie a vételbe még ilyen körülmények között is, védelemre tehát nem szorul. Ha pedig nem ismerte ugyan a hiányokat, de egy kis gondossággal megismerhette volna, az viselje a maga gondatlansága káros következményeit : védelemnek itt sincs helye. Természetesen nem járhat a tévedés menthetetlen volta ilyen szigorú következményekkel, ha az eladó objektív felelősséggel tartozik azért, hogy az áru hibátlan vagy legalábbis bizonyos tulajdonság meg