Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 7. szám - Magánjogi kodifikáció. [2. r.]

395 jogától való különválasztását illeti, már régen ismeretes Steinbachnak az az osztályozása, amely szerint a „wirtschaftliche Kampfvertráge" csoportjával szemben a társasági szerződések, mint „wirtschaftliche Organisationsvertráge" különleges elbírálást igényelnek. A különbség érzékelése tehát nem a nemzeti szociálista ideológiában gyökerezik. Inkább jogászi alapokra van építve és korszerűbben kifejtve Kruscknak az a továbbmenő, már érintett véleménye, amely szerint a társaságnak a kötelmek körében való tárgyalása téves. Hasonló eredményre jut Schmidt-Rimpler is, aki a gazdasági élet egész joganyagát a „Selbsteinsatz" és az „Eingesetztwerden" szempontja szerint osztja két területre. A „Selbsteinsatz" jogterületén „die pflichtgebundene Freiheit eigener Initiative und eigener verantwortlicher Entscheidung" a jellegzetes. Ehhez a területhez számítja elsősorban a „Zuteilungs- oder Bestimmungsrechte" néven összefoglalt jogokat, amelyek főtípusa a tulajdon, ideszámítja a gazdasági célú szerződéseknek egész világát, a munkaszerződést is ideértve, de a rendszere harmadik tagjaként tárgyalja a közös munka jogi formáit, vagyis a személyegyesülések minden alakját.43 Ha azonban ezek szerint a társaság különleges vonásait Schlegelberger helyesen is látta meg, a Schmidt-Rimpler fejtegetéseiből kiviláglik, hogy a kényszerű társulatok területét, amelyet már az „Eingesetztwerden" jellemez, sokkal helytelenebb lenne az önkéntes társulásokkal egy „Blockgesetz"-be összefoglalni, mint a társasági szerződést a többi szerződésekkel, az egyéni kezdeményezés közös vonása révén.44 Az eddigiekből kialakuló nem egészen harmonikus kép élénken világít rá arra, hogy tudatosan ugyanazon ideológia szolgálatába szegődő jogászok a magánjogi konzekvenciák levonásában egymástól mily nagy távolságba kerülhetnek. Azt hiszem, könnyen megérthető, hogy az illetékes tényezők sürgős szükségét érezték annak, hogy a jogalkotás várható irányát félreérthetetlenül leszögezzék. Ez történt meg Frank németbirodalmi miniszternek 1939 május 13-i beszédében, amellyel a német Volksgesetzbuch előkészítő munkálatait az Akademie für Deutscher Eecht keretében megnyitotta,45 továbbá Hedemann professzornak, a munkálatok irányítójának „Das Volksgesetzbuch der Deutschen" c. tanulmányában. Az új jognak a szellemét Frank miniszter egy későbbi (1940) beszéde a következőképpen vázolta: ,.A német Volksgesetzbuch annak elismerését fogja magában hordani, hogy az individuális jog helyébe a közösségi jognak; az osztályharc helyébe a nép bajtársi szellemének; a szegények kizsákmányolása helyébe a róluk való gondoskodásnak; a kapitalista nyereségvágy helyébe a teljesítmények kifogástalan versenye útján a tervszerűen irányított egészséges fejlődésnek; 43 Zur Erneuerung das bürgerlichen Rechts. 1938. 83. és köv. 1. ** V. ö. BoeJtmer: i. h. 44. 1. t5 „Wie alle Revolutionen weltgeschichtlichen Ranges kann auch die nationalsozialistische nicht darauf Yerzichten, den Inlialt ihres ideologischen Programms in dev gesetzlichen Ordnung zur Verwirklichuiig zu bringen."