Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 7. szám - Magánjogi kodifikáció. [2. r.]

391 súg és sorsközösség vonásai ott lebegjenek, áldást hozva a közösség valamennyi részesére.20 Ha olasz vonatkozásban ekként a hatalmas új kódex már hatályba lépett írott szövege a magánjog gyökeres átalakulásának aggodalmát — főként a 2000 éves tradiciók ápolása révén — a legközvetlenebbül és csattanósan cáfolja meg, nem ilyen egyszerű a helyzet német vonatkozásban, ahol a Hedemaim legutoljára idézett megállapításában említett Volksgesetzbuch — legalább a nyilvánosság szempontjából— még távol áll attól, hogy konkrét szövegére lehetne hivatkozni. Mindamellett a vélemények nem kis küzdelme után, úgy látszik, a probléma az olasz megoldással azonos szellemben, elvben már Németországban is eljutott a megoldásához. A nemzeti szociálizmus uralomrajutásától kezdve nem lehetett kétséges, hogy a magánjog alapvető jelenségei, ha némileg módosult alakban is, de érintetlenül maradnak. így a magántulajdon, az öröklési jog, a szerződési szabadság és a család intézménye könnyen megtalálták a létjogosultságukat a nemzeti szocialista ideológia keretében is. A magántulajdon, mint a közösség érdekében végzett munka jutalma, az öröklés mint az egyénfeletti módon megkötött családi javak halhatatlansága, a szerződési szabadság mint a közösségi célok megvalósításának eszköze, végül a család nemcsak mint a férfi és nő életközösségének jogi szankciója, hanem az utódok nevelésének népi feladatkörében is.21 Azt azonban, hogy a szabályozásra szoruló magánjogi kérdések a Bgb. rendszerére támaszkodó novellákban kerültek megoldásra, a jogirodalom csak az átmeneti idő szükségmegoldásaként tudta elfogadni, de a Bgb. épületének totális lerombolásában és újnak az emelésében látta a feladatot. Csak természetes, hogy minél mélyebbre hatoltak a reform gondolatai, annál változatosabbak lehettek az új épület építési tervei. Carl Schmitt magát a jogászi gondolkozást akarta megreformálni, a normativizmus és decizionizmus helyébe a konkrét rendező és alakítógondolkozást akarván ültetni.22 V/ieacker a tulajdon fogalmának átalakulásából vont le messzemenő következtetéseket, vitatva, hogy az állam részéről a tulajdon kártalanítás nélküli elvonása is helyénvaló és kártalanításnak csak akkor van helye, ha valakinek a köz szempontjából szükséges tevékenysége veszti el a kisajátítás következtében a tárgyi alapját, amely esetben részére más tevékenységi keretet kell kijelölni.23 Lange a kötelmi jog alapfogalmát támadta meg; a szerződőfelek érdekellentétének tagadásából, a szerződő társak fogalmából, a hitelezői és adósi jogállás uniformizálásából kiindulva úgy látta, 20 i. h. 308. ]. ?i V. ö. Boehmter: Jb. d. A. f. D. E. 1939/40. 39. 1 ós az ott idézetteket. 22 t)ber die drei Arten des rechtswissenschaftlichen. Deniena 1934. 23 Wandlungen der Eigentiunsvierfassuiig-. 1935.