Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 7. szám - Magánjogi kodifikáció. [2. r.]

390 között akár a közeli jövő programm jaként is gondolni lehetne. A kereskedelmi jog szigorának a hétköznapi élet ügyleteire kiterjesztése bizonyára nem a korszellem mellőzhetetlen követelménye, nálunk pedig a nép széles rétegei és a kereskedelem szempontjából a joggal szemben feállítható következmények még mindig elég -távol állanak egymástól. 3. Valójában Hedemann sem magának a külön kereskedelmi törvénykönyv feladásának tulajdonít nagy jelentőséget, hanem azt figyeli, hogy a kereskedelmi jog eszmevilágából mit vett fel magába az általános kötelmi jog. Ebben a vonatkozásban a munka jogáról szóló részletesebben nem tárgyalt külön törvénykönyvre utal és azokra a kötelmi jogi rendelkezésekre, amelyek a korporativ rendszer elfogadásának következményei. Ilyenek: a) a korporativ rendelkezések, kollektív szerződések jogforrásként elismerésié; b) azoknak a kikötéseknek, áraknak és munkabéreknek a felek akarata ellenére is a szerződés tartalmává tétele, amelyeket akár törvény, akár korporativ norma állapít meg; c) a korporativ rendnek a közrenddel egy tekintet alá vonása; d) kétség esetén a felek szerződési nyilatkozatának olyan értelmezése, ahogyan ez a korporativ rend alapelveinek inkább megfelel. Amint arra már korábban is volt módom rámutatni, a korporativ rendszer valóban az új olasz jog karakterisztikus vonása, de ez távolról sem jelenti azt, mintha a korszellemnek megfelelő minden jogrendszernek erre az alapra kellene helyezkedie. Egyébként is a jogforrások kérdésében a magánjogi kódex eleget mond egy olyan szabállyal, aminőt a Mt. 6. §-a tartalmaz, míg a többi érintett szabálynak a korporativ rendszert elfogadó jogrendszerben szinte külön kifejezés nélkül is érvényesülnie kell. Az új olasz kötelmi jogi kódexnek azok a többi rendelkezései, amelyeket Hedemann még kiemel, első pillanatra is mutatják, hogy nem a korszellem újszerű megnyilatkozásai, hanem a jogászi gondolkozás minden gazdasági és társadalmi átalakulástól függetlenül is elképzelhető fejlődésének a következményei. Áll ez az általános üzleti feltételeknek a kötelező erejére, a szerződésértelmezés szabályainak csupán az olasz jog szempontjából új, a korábbinál részletesebb kifejtésére, a bíró szerződésmódosító hatalmának megnyilatkozására és különösen a szerződésen kívüli kártérítési kötelezettség körében a vétkességi elvhez való visszatérésre, amit bizonyos szempontból fejlődés helyett visszaesésként is fel lehetne fogni. Hedemann úgy látja, hogy a német jogászságnak sok tanulni valója fog akadni az olasz kötelmi jogban. „Az európai népek — úgymond — nemcsak gazdasági sorsuk, geopolitikai elhelyezkedésük és kulturális kapcsolataik révén, hanem jogi felfogásuk és joguk kialakítása szempontjából is egymáshoz tartoznak. Az olasz törvénykönyv olasz az első cikkétől az utolsóig. A német „Volksgesetzbuch" éppen ilyen mértékben lesz német jellegű. Mégis a megrögzött és tudatosan ápolt jellegzetességek felett kell, hogy a rokon-