Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 6. szám - Csendes társaság vagy alkalmi egyesülés!

354 is bizonytalanságban kellene lennie afelől, hogy a vállalat valamelyik hitelezője nem követeli-e azt vissza tőle. (CST. 1930. V.: 120. §.) Ezek a rendelkezések gazdaságilag indokoltak az olyan hitelezővel szemben, aki a vállalat egész üzletmenetébe fektette pénzét, akinek nyeresége a vállalat egész nyereségének egy része, aki tehát a vállalat sorsával szoros kapcsolatban áll, de aránytalanul súlyosak s indokolatlanok azzal a hitelezővel szemben, aki csak abban hibázott, hogy egyszer egy közös ügyletet kötött a vállalattal, tehát gazdaságilag nem áll lényegesen közelebb a vállalathoz, mint a vállalatnak akármelyik üzletfele. Ifj. Zsembery István dr. budapesti kir. törvényszéki bíró Az új olasz polgári törvénykönyvnek a személyiségi jogról rendelkező jogszabályairól tartott előadást dr. Bálás P. Elemér, a kolozsvári m. kir. Ferenc József Tudományegyetem tanára a Magyar Jogászegylet Magánjogi Szakosztályának dr. Nizsalovszky Endre egyetemi tanár elnöklete alatt tartott ülésében. A személyiségi jog intézményének jellegzetes sajátosságát, az empíriafelettiség szempontját hangsúlyozva, rámutatott azokra a szellemtörténeti okokra, amelyek magyarázatát adják annak, miért nem részesíthette már az antik világ, így különösen a római jog a személyiséget messzemenő magánjogi oltalomban. Ebben a tekintetben a római gondolkodás sztatikus dologi jellegét tekintette az előadó a döntőnek és ennek a sajátosan római gondolkodásnak nyomait megtalálhatónak mondotta az új olasz polgári törvénykönyvben is, de különösen a kódex tervezeteire tett észrevételek egyikében-másikában, sőt magában abban a körülményben is, hogy az olasz hivatalos álláspont elutasította az általános személyiségi jog elvi elismerését, amit doktriner jellegűnek és így törvénykönyvbe nem illőnek tartott. Ebben az összefüggésben rámutatott az előadó arra is, hogy az általános személyiségi jog koncepciójának az olasz jogtudományban nagy ellensége, Piola Caselli, a szerzői jognak világszerte ismert nagytekintélyű művelője főleg a személyiségi jog természetjogi eredetét kifogásolja. Ez a kapcsolat az előadó szerint is megvan és nyilvánvalóan a keresztény természetjogból jutott a felvilágosodás természetjogába, mely ezen a ponton mintegy önmagával jutott ellenkezésbe, lévén a felvilágosodás természetjoga az újkor — dinamikus — dologi szemletének egyik lényeges szellemtörténeti kifejezője. Ennek a dinamikus dologi szemléletnek egyik összetevője azonban a középkornak keresztény hatás alatt, elsősorban Isten személyéből kiinduló és általában személyi középpontú gondolkodása volt s hatása érvényesült a felvilágosodás irányában is. A természetjogi eredet azonban az előadó szerint nem lehet akadálya a személyiségi jog törvényi szabályozásának és az is nagyon érdekes, hogy a német újjáalakulás keretében éppen annak vezére hangsúlyozta a személyi értékek nagy jelentőségét az összesség érdekében. Maga az a tény is, hogy az olasz