Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 6. szám - Csendes társaság vagy alkalmi egyesülés!

353 szerint ez a szöveg megengedi, sőt támogatja a másik véleményt. A m. kir. Kúria egyik Mteljogi tanácsának az alábbi ítéletéből is inkább a másik — általam helyesnek vallott — álláspontot lehet kiolvasni. A tényállás szerint a felek között a társas viszony mindennemű szeszes italok előállítására stb. vonatkozott olyan módon, hogy csak az egyik fél neve, illetve cége alatt ment a vállalkozás, a másik nem jelentkezett kifelé társként. Vitás volt, hogy a vállalkozás alkalmi egyesülés, vagy csendes társaság. Ha az ellenkező álláspontot tartotta volna helyesnek a Kúria, elég lett volna annyival indokolnia, hogy az egyesülés csendes társaság azért, mert az egyik fél kifelé nem jelentkezik társként. Ezzel szemben az ítélet indokolása a következőket mondja: „Egyéb feltételek fennforgása esetén abból, hogy a társas viszony nemcsak egy vagy több meghatározott ügyletre jött létre, hanem tárgya általában mindennemű szeszes italok ... előállítása, következik, hogy a szerződés a szerződő felek között nem alkalmi egyesülést, hanem csendes társasági viszonyt létesített" (IV- 1167/1935.). Vagyis a contrario, ha ez a szerződés egy vagy több ügyletre jött volna létre, akkor alkalmi egyesülés keletkezett volna, habár az egyik társ a háttérben marad. III. Mindezeket élénken megvilágítja az alábbi mindennapos példa: A nagykereskedő külföldről hoz be árut, s nagy nyereséggel adja tovább. Mégis sok az adóssága, — talán mert az üzlet bevezetési költségei nagyok voltak, talán mert sokat költ saját magára... Most egy nagyobb tétel külföldi áruja érkezik. A szállítmányozó csak akkor adja ki az árut, ha a vételárat előre lefizetik valamelyik bankhoz. A nagykereskedőnek nincs pénze az áru kiváltására, s ezért pénzemberéhez fordul. Megegyeznek, hogy a pénzember befizeti a bankba a szükséges összeget, a nagykereskedő napokon belül eladja az árut négy-öt üzletfelének, s a nyereségen osztoznak. Természetesen a letéttel is a nagykereskedő nevében történik, s ő saját nevében adja tovább az árut. Nem lehet kétség afelől, hogy a pénzember nem akart részt vállalni a nagykereskedő üzletében; egyedül ezekben az ügyletekben kívánt részt venni. A törvény kifejezett parancsa nélkül nagyon erőszakolt dolog lenne a pénzembert arra kényszeríteni, hogy ne csak ennek az ügyletnek a kockázatát vállalja, amit vállalni akart, hanem ezen felül vállalja a nagykereskedő egész vállalatának kockázatát is. Az anyagi igazsággal merőben ellenkeznék az olyan ítélet, amely a pénzembert elutasítaná követelésével azért, mert a vállalat valamelyik hitelezője még nincs kielégítve, s a vállalatnak közvetlen kielégítési alapja nincs, s ilyen formán a pénzember várhatna míg pénzét visszakapja addig, míg a vállalat minden egyes hitelezője kielégítést nyert, sőt esetleg, ha korábban meg is kapta a pénzét, akkor 23