Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 6. szám - Gazdaságszervezés - közellátás

331 mányzat, autonómia — fontx)sságot minden tekintély állami gazdaságrendszer különös nyomatékkal hangsúlyozza, de legutóbb még csak a szovjetorosz kollektívgazdálkodási jogban is erre utaló bátortalan kezdeményezésekkel találkoztunk. Ne tévesszük szem elöl azt sem, hogy az egyénies vagy közületi szemléletmód értékviszonya egészen relatív, — és a korlátnélküli individualizmussal szembehelyezkedő utóbbi felfogás nem szükségképpen alacsonyabbrendü: már az angol Robson is a szélsőségesen egyéni jogok háttérbeszorulását („the lessening of that belief in the divinity of extrémé individualistic rights") konstatálta. Az kétségtelen, hogy a gazdasági élet eUárgyiasításának bizonyos jelenségei már mutatkoznak, s ennek igen érdekes bizonyítéka az tizem-gondolat előtérbe nyomulása a német gazdaságjogban: az alapvető eszmei gazdasági egység az üzem (Betrieb), s az ebben a tárgyiasított közös gazdasági célgondolat hordozói az eddigi munkaadó és a munkavállaló, a „Betriebsführung" és a „Gefolgschaft": azt hisszük, hogy az eddig legzseniálisabb kísérlet — vagy ma talán már eredményes eszköz — az osztályharc-gondolat kiküszöbölésére. A nemzeti sajátosságok sérelmének hangoztatása sokszor egészen propagatív jellegű és nem mindig maradéktalanul jóhiszemű: „a magyar paraszt hagyományosan egyéni és szabad gazdálkodása" az egyik legellenszenvesebb ál-érv. A magyar paraszt történeti okokra visszavezetendő sajnálatos bizalmatlansága egyrészt az újításokkal, másrészt a felsőségi rendelkezésekkel szemben olyan fogyatkozás, amit bölcsen megválasztandó, elsősorban nevelési és példaadási eszközökkel kell megszüntetni, — de semmiesetre sem olyan „nemzeti sajátosság1", amit sokszor egészen átlátszó célok szolgálatában kellene komoly értékeket is diszkreditáló szólamokkal körültömjénezni. Az angol gazdasági élet meglepő készséggel hajlott a szervezett, irányított gazdálkodás felé, amikor meggyőződött annak szükségességéről, és a holland szabadkereskedelmi gondolat is megfelelő keretek közé vonult vissza, miután számot vetett a gazdasági fejlődés követelményeivel. Bevált gazdaságszervezési példák követése egyébként nem szükségképpen „kopírozás", sőt a helyes követés szükségképpen nem az; azonban a gazdaságszervezés szükségességét nem lehet tagadni, vagy legalábbis: a tagadás még nem eredményezi a szervezést követelő szükségállapot megszüntetését. III. A gazdaságirányításhoz szükséges szervezetek kiépítése bizonyos alapszempont kiválasztását teszi szükségessé. A legelső — és egyben olyan szempont, amelyet teljességgel nem is lehet nélkülözni — a területi tagozódás és az e szemponton alapuló szervek létesítésének gondolata. Kizárólagosan nem alkalmazható, mert egyrészt a helyi szempontok1 korlátlan érvényesítésével parcialitást és békaperspektíva uralomrajutását eredményezné másrészt azonban nem is volna kimerítő, mert a területi egységeken kívül elhelyezkedő gazdasági