Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 6. szám - Gazdaságszervezés - közellátás

érdekcsoportoknak is lehetnek — és vannak — közös gazdasági érdekeik, amelyek csak területi szervezés esetén érvényesüléshez nem juthatnának. Viszont területi tagolásra mindig szükség is van: a teljes központosítás különösen a gazdasági életben nem egészséges, ahol az egyes tájféleségek eltérő szükségleteivel a tisztán szervezés-technikai nehézségektől eltekintve is feltétlenül számot kell vetnünk. A részben formai jellegű területi elv mellett tehát egy másik, érdemi szempont is keresendő: e téren két szervezési elv alakult ki, az ú. n. vertikális és a horizontális megoldás. A vertikális rendszer egy-egy markáns alaptermékre (Urprodukt, Urerzeugnis) vonatkozó összes gazdasági tevékenységek kifejteinek összefoglalását jelenti: a gabona-egyesülés tagjai az összes gabonatermelők, fel- és átdolgozok, forgalombahozók, — tehát a földbirtokosok, gabonakereskedők, raktárháztulajdonosok, molnárok, pékek stb. — a tej gazdálkodási egyesülés tagjai az összes tejelő-állattartók, tehenészet-tulajdonosok, vajköpüldék, sajtgyárak, tejcsarnokok, tej-eredetű takarmányi melléktermék kereskedők stb. Ez a német mezőgazdaság szervezési megoldása. A horizontális rendszer ezzel szemben a gazdasági tevékenység tárgyának, a terméknek nem tulajdonít jelentőséget: a gazdaságszervezési csoportosítás alapja a kifejtett gazdasági funkció természete. Ezért különböztet az e rendszert alkalmazó német ipari termelés (az „ipari termelés" fogalmát egészen tág értelemben véve) a következő hét funkció szerint: Industrie, Handwerk, Handel, Bankén, Versicherung, Energiewirtschaft és Fremdenverkehr, — tekintet nélkül arra, hogy pl. az Industrie egyik vállalata fémet dolgoz fel, a második üveget, a harmadik bőrt. A két rendszer különbözőségének oka az, hogy Merkel szerint a mezőgazdasági szervezetnek „straff-nak kell lennie, míg az ipari termelés Müllensiefen szerint nem türi az „engmaschig" szervezést. Ezenfelül Brinkmann szerint az ipari termelés terén nincs oly jellegzetes „alaptermék", ami észszerűvé tenné és indokolná a vertikális összefogást csak azért, mert a különböző gazdasági tevékenységek mind arra vonatkoznak: gyakorlati példája szerint az általánosságoktól eltekintve, alig van valami konkrét és kimutatható érdekkapcsolat egy kohómű és egy precíziós orvosi műszereket árusító kereskedő között, csak azért, mert mind a ketten „vas'"-sal dolgoznak; hova volna azonban vertikális alapon pl. egy fényképezőgép gyár sorolandó, hiszen legalább három „alaptermék"-et feldolgoz készítményében: fémet, üveget és bőrt. A két rendszer alaptermészetéből folyik bizonyos jellegzetesség is: a vertikalitásban — ha sok az alaptermék — felrémlik az elaprózódás és parcialitás veszélye, míg a horizontális rendszer inkább átfogó, globális természetű. Ezért érvényesül a teljesen vertikális jelleim olasz gazdaságszervezetben az egységesítést, összefogást eredményező korporációs gondolat, — és hasonló szerepre hivatott a német