Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 6. szám - Gazdaságszervezés - közellátás

330 „Az" államgazdaság egyetlen polgári államrendszerben sinc& megvalósítva, de különösen nem abban az „elvi tisztaságú" alakban, hogy minden gazdasági tevékenységet az állam mint olyan fejt ki. Külön ki kell emelnünk, hogy ez az államgazdálkodás semmiesetre sem tekintélyállamisági célkitűzés. Nem jelent azonban államgazdaságot az esetleg igen kiterjedt gazdaság-közigazgatási szervezet létesítése sem, mert ebben az esetben a jellegzetesen liberál-kapitalisztikus Északamerikai Egyesült Államok valósították volna meg a legmerevebb alakban ezt az államgazdasági formát az ú. n. ABC-intézményeken („alphabethical-establishments") keresztül. Még csak azt sem lehet állítani, hogy a gazdaságszervezés úttörő munkáját kizárólag tekintély állami rendszerek végezték: az angol cukor-, mezőgazdasági és tejtermelés jellegzetes intézményei: a Sugár Commission, a Markét Supply Committee és a Milk Marketing Board legfeljebb egykorúak pl. a német Marktverband-okkal, ha meg nem előzik időién azokat. Ugyanígy nem szükségképp államgazdaságra utaló szimptoma egy saját-üzletkötési joggal felruházott, a gazdasági életbe gazdasági alanyként beavatkozó állami gazdaság-közigazgatási szerv sem (ilyen pl. a német Reichsstelle és a portugál Junta Nációnál dos produtos pecuarios), azonban semmiesetre sem tekintélyállami jellegzetesség (lásd a holland mezőgazdaság-behozatali központ hatáskörét). Igen relatív értékű azonban ezen a téren az ilyen jellegű szervek „állami" és „nem-állami" voltának hangsúlyozása: a francia gabonaberaktározási termelő-csoportok állítólag magánjogi jellegűek voltak, a svájci hadigazdálkodási szindikátus pedig éppen „szövetkezeti1" formában működött, hatáskörük és feladatuk azonban nyilvánvalóan köz-jellegű volt és ennyiben következetesebb az angol alkotmányjog felfogása, amely az előbb említett gazdasági alakulatokat az alkotmányjog intézményei közé sorozta. A „tervgazdálkodás"-ban felesleges valami szükségképpen újat és fogalmilag rosszat keresni: minden jogi szabályozásnak van bizonyos „tervjellegé": ez Ernst Rudolf Huber szerint a „Plancharakter des GesetzeS". Ismét nincs azonban „a" tervgazdálkodás: az az utópia, amely minden négyzetméternyi területre és minden kis üzem számára rubrikákba szedett merevséggel „órarendet" ír elő és kilogrammra kiszámított termelési eredményt vár, — vagy ez legalábbis nem tekintélyállami jellegzetesség. A német és olasz államrendszerek kifejezetten elhárítják maguktól ezt a gondolatot, s amikor a spanyol rendszer „egy bizonyos" tervgazdálkodási nemet lényegéhez tartozónak vall, ugyanakkor az egyéni kezdeményezés (iniciativa privada) fontosságát a munkaalaptörvényben (EJ Fuero del Trabajo) szögezi le. Az angol Sugár Commission azonban mindenesetre „tervgazdálkodott", de a weimari német szakszervezeti mozgalom is „Zentrale Planstelle" felállítását követelte, amit azután „elvi tisztasággal" az orosz gazdaságjog valósított meg az 1921-es Gosplan-, majd az 1937-es Gazdasági Tanács alakjában. Az egyéni kezdeményezés — más alakban a gazdasági önkor-