Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 1. szám - Charles Gide szolidaritáselmélete és a szövetkezeti gondolat

3 Gide bölcsesége éppen abban van, hogy bárraennyire is ideális célok felé tör, mégsem az altruista eszme kiépítésével akar új, tökéletesebb gazdasági rendszerhez eljutni, hanem abból a gondolatból indul ki, hogyha olyan emberi társadalmat nem is lehet elképzelni, amelyben mindenki csak mások érdekeit nézi, viszont olyan társadalom lehetséges, amelyben mindenki mindenkor a köz érdekeit is nézi a saját érdekében való cselekvés mellett, hogy a köz, az összeség megerősítésén át szolgálja saját egyéni érdekét. Gide abban foglalja össze tanítását, hogy a szolidaritás gondolatát kell a gazdaságpolitika egyik vezető elvévé tenni. Le kell vonnunk a konzekvenciáját egy meg nem változtatható ténynek, annak u. i., hogy az emberek a földön együttélésre vannak rendelve, mely együttélés nem lehet örökös harcnak oka, hanem amit a lehetőség szerint kellemessé kell tennünk a kölcsönös értékelés, megbecsülés és támogatás segítségével. E pontnál mutatkozik kitűnőnek a szolidaritás szónak megfelelő magyar kifejezés, a közösségvállalás. Vállalni kell a közösségnek, a szükségszerű együttélésnek konzekvenciáit. Charles Gide kiindulópontjának és alapfelfogásának természetes következménye, hogy szerinte feltétlenül ki kell kapcsolnunk a liberális individualizmus önzését. Gide a maga részéről is fejlődést, gazdagodást, az egyéniségnek kifejlődési lehetőségét kívánja, de ezt nem az életért való határtalan verseny útján tartja elérhetőnek, hanem az életért való együttműködéssel, nem kizárólag a harc útján, de inkább a szeretet által : „L'individualité ne se confond pas avec Tindividualisme". Ezzel a kérdéssel Gide több helyen behatóan foglalkozik. Kutatja azt, hogy amennyiben a tehetségesebb egyéniségnek szabad és akadálytalan kifejlődését biztosítjuk és elősegítjük, vájjon ennek szükségszerű következménye-e az, hogy a kifejlődött egyéniség tehetségét csak egoista célokra használja majd ki, nem törődve azzal, hogy körülötte élő embertársaira is figyelemmel kell lennie. Ennek nem szabad megtörténnie ; mondja Gide. Anélkül, hogy az egyéniséget, tehetséget elnyomó, egyenlőséget követelő kommunisták volnánk, meg kell állapítanunk, hogy vannak az egyenlőtlenségnek bizonyos fokai, amelyek annyira kiáltóan igazságtalanok, hogy a szolidaritás gondolatával szemben állanak. Az egyenlőtlenségnek e fokait olyan iskola, amely a szolidaritás gondolatát teszi alaptanításának, helyesnek nem fogadhatja el. A túlzott gazdagság és a túlzott szegénység egyaránt okai lehetnek annak, hogy széttépik azokat a kötelékeket, amelyek az egy társadalomban élő embereket egymással össze kell, hogy kössék. Az a szegény, aki túlságosan szegény, nem ismer társadalmi köte lékeket. Teljesen közömbös lesz számára, vájjon ég-e Páris. S az. aki túlságosan gazdag, szintén elszakadhat a társadalmi kötelékektől : nemigen aggódik a küszöbön álló forradalom, háború vagy hasonló veszélyek miatt, ő nagy vagyonával mindig és minden körülmények között biztonságba tudja magát helyezni és biztos