Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 1. szám - Charles Gide szolidaritáselmélete és a szövetkezeti gondolat

2 való használata más értelemben történt. A szónak helyes értelemben való használata nem engedi meg, hogy abból egyházellenes jelszót csináljanak, mint azt 1839-ben Pierre Leroux tette. Nem jelentheti e szó egyszerűen az egyes generációknak a kapcsolatát, mint az Auguste Comte filozófiájában található. Megközelíti a Gide-féle fogalmat Bastiat fejtegetése (Harmonies Economiques 1849). Használták a szót Marion, Passy, Stiegler, Durkheim, Leon Bourgeois stb., de gazdaságpolitikai értelemben a szó teljes tartalmát csak Gide-nél találja meg. De meg kell adnunk az elsőbbséget Gide-nek akkor is, ha ismerjük azok munkáit, akik a szolidaritás szó használata nélkül hirdették a szolidaritás tanának alapjait, mint azt pl. Széchenyi István tette, amikor így ír : ,,A szabadságot mindenki szereti, az önző azonban csak magának, — az igaz az egész emberiségnek". Társadalomgazdasági rendszerre e gondolatot Gide dolgozta ki. Nézzük röviden Gide szolidaritás-elméletének lényegét. Kiindulópontja a következő : A gazdasági jelenségeket nem a számokon, az árukon, a tőkén, a gyapotbálákon, az aranyzsákokon át kell szemlélnünk. A gazdasági kérdéseket az embereken át kell vizsgálnunk. Az élet tudományával állunk szemben. Ez az irányzat lesz az az éltető, új légáramlat, mely feloldja az elavult és megmerevedett doktrínákat, mint ahogy a melegszél felolvasztja a magaslatokon levő havat, hogy az víz formájában a síkságra kerülve ott termékenyítőleg hasson. (Charles Gide : Traite d'Économie Politique.) Ezekből a gondolatokból kiindulva Gide a gazdasági ismeretek két fajtáját állapítja meg. Vannak gazdasági ismeretek, amelyek inkább gyakorlati ismeretek, amelyeket az üzletembereknek kell megismerniök, hogy e gyakorlati fogásokkal fokozhassák gazdagságukat. Ezzel szemben áll a társadalomgazdaságtan, amely azt keresi, hogy miképpen lehet az embereket boldogabbá tenni azáltal, hogy nagyobb jólétet, nagyobb biztonságot, több függetlenséget és jobb pihenést, szórakozási lehetőséget adunk nekik. Gide társadalmi tudományt lát a közgazdaságtanban, melynek lényege nem a dolgok ismerete, hanem inkább a társadalmi kölcsönhatásoknak kutatása abból a szempontból, miképpen lehet minél több ember szükségletét minél tökéletesebben kielégíteni. Saját érdekünket nem szolgálhatjuk mindenkor közvetlenül. Egészen világos, hogy mivel nem izoláltan élünk, hanem társaságban, lesznek esetek, amikor közvetlenül mások érdekében cselekszünk, közvetve mégis a magunk érdekét szolgáljuk. Ebben az esetben önkéntelenül figyelemmel leszünk mások érdekére. Olyan emberi társadalmat természetesen, melyben mindenki kizárólag csak a mások érdekeit nézi, elképzelni nem lehet és ezért a tiszta altruista társadalom elképzelhetetlen.