Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 3. szám - A totális háború pénzügyi feladatai

139 A haditermelést át kell állítani a béketermelésre, ami sokkal nehezebb és hosszabb ideig tart, mint ameddig tartott az áttérés a haditermelésre. Ennek az oka igen egyszerű. Mikor a haditermelésre kell áttérni, a fokozott termelés által előállított jószágoknak csak egy vevője, fogyasztója van, az állam. Ez a fogyasztó mindig tudja, hogy mire van szüksége s mindig fix megrendelésre kell dolgozni. Mikor azonban a haditermelésről a béketermelésre kell áttérni, akkor a fogyasztó megint a nagyközönség lesz, mégpedig csökkent fizetőképességű nagyközönség, ennélfogva a termelés fokozása csak óvatosan, lépésről-lépésre haladhat előre. A béke termelés egyes cikkeinek előállítására szolgáló termelési kapacitást csak a jelentkező s jól mérlegelt szükséglet arányában szabad fejleszteni. Ehhez jön még az a nehézség, hogy a haditermelésről a béketermelésre való áttéréshez bizonyos mennyiségű tökére van szükség, amely azonban nem áll rendelkezésre, mert a megtakarításokat az állam használta fel. Ennélfogva a háborús pénzügyi politika egyik fontos feladata a háború utáni termelési válságra elkészülni, ami elsősorban monetáris tartalékok gyűjtéséből áll. Ezt nem pótolhatja semmi. Ezt nem pótolja az, hogy az ország termelő berendezését már háború alatt fokozzuk, hogy nagyobb eredményeket érhessen el, mert ez nem. lehet ellensúlyozója annak, hogy a termelés átmenetileg lényegesen csökken, munkanélküliség áll be, s a termelés csökkenése következtében a közönség kezébe kerülő vásárlóerő is csökken s ez jelenti a gazdasági élet válságát. Ezekből az egyszerű következtetésekből, amiket a gazdasági élet legelemibb jelenségeinek a megfigyeléséből puszta józan logikával mindenki levonhat, most már az is következik, hogy ami áll az államra, az áll az egyesekre is. Nemcsak az államháztartásnak kell monetáris tartalékokat gyűjteni, hogy előkészüljön a háború utáni válságra és pénzszűkére, hanem a magánosoknak is. A magánosoknak is szükséges monetáris tartalékokat gyűjteni s mindenki akkor cselekszik helyesen a maga érdekében, ha megtakarításait nem meglévő tőkejavak túlfizetésére tékozolja, hanem tartalékokat gyűjt a háború utáni pénzszűkére. Amint a totális háború egyéb feladatait az állam csak az összes polgárok spontán összeműködésével oldhatja meg, ez áll a pénzügyi feladatok megoldása terén is. Az egész társadalomnak egy jelmondata legyen: sokat termelni, keveset fogyasztani s a fölös vásárlóerőt becsületesen az állam rendelkezésére bocsátani. Ami pedig ezután még kinek-kinek megmaradna, azt tartalékoljuk liquid bankkövetelések formájában, ezzel segítjük elő a totális háború pénzügyi feladatainak helyes megoldását. Koós Zoltán