Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 3. szám - Finanszírozó megállapodások

140 „Finanszírozó megállapodások" A megjavult kereseti lehetőségek bizonyos mértékig elősegítették a kistőkék képződését, — az ingatlanokért ajánlott természetellenesen magas árak pedig sok kis ingatlantulajdonost csábítottak arra, hogy ingatlanát pénzzé tegye, — a zsidótörvények következtében is több tőkés kivonta tőkéjét volt vállalatából; így ma az a helyzet, hogy több kis — néhány ezer pengős — tőke keres elhelyezkedést a gazdasági életben.1 Az árak emelkedése és a betéti kamatláb alacsony volta arra indítja ezeket a kistőkeseket, hogy pénzük elhelyezését ne a pénzintézeti betétekben keressék, hanem — a természetes tőkegyüjtö medencénele, a pénzintézeteknek kikapcsolásával — közvetlenül keressenek kapcsolatot a vállalkozókkal. Ezek a jelenségek erősen megszaporították a pénzellátási megállapodásokat, amelyek a jogi kategóriáknak széles körét érintik, a kölcsönügylettől a társulás különböző alakjáig. Tulajdonképpen nem is volna nagyobb jelentősége a mi magánjogi rendszerünkben, hogy az egyes szerződéseket mikor, melyik szerződési csoportba osztjuk be, mert egyrészről a szerződésből származó jogok érvényesíthetők!, akár beleillik a szerződés valamelyik ismert szerződési kategóriába, akár nem — másrészt a minősítés kérdése csak az átmeneti esetekben merül fel, ezek pedig voltaképpen csak erőszakosan illeszthetők bele valamelyik szerződési kategóriába: többlettényálladékuk rendszerint kifelé tör az illető kategória kereteiből. Mégis szükség van a minősítési kérdések eldöntésére azért, mert a törvény egyes szerződési kategóriákra kényszerítő szabályokat rendelt, bizonyos esetekre meg hiánypótló szabályokat állított fel, s ha azt kell elbírálnunk, hogy kell-e alkalmazni a kényszerítő szabályokat, vagy lehet-e alkalmazni a hiánypótló szabályokat, akkor mégis csak el kell döntenünk a szerződéseit hovátartozásának, minősítésének kérdését is. Tehát, ha az alábbiakban a szerződések minősítéséről szólok, csak abból a szempontból teszem, hogy megállapítsam azokat a határokat, ameddig az egyes intézményekre megállapított szabályokat alkalmazni kell, illetve lehet. I. A pénzellátási szerződések első csoportjába azok a szerződések tartoznak, amelyekben a hitelező bizonyos pénzösszeget bocsát a vállalkozó rendelkezésére, aki a pénzösszeg használatáért bizonyos rögzített ellenértéket fizet. (Hitelező ad, mondjuk 3000 P-t és ezért a vállalkozó fizet havi 120 P-t.) Ez a szerződés kölcsönszerződés és a pénz használatáért fizetett összeg kamat, még akkor is, ha az ellenértéket a felek „haszonrészesedés" -nek nevezték. Mert „haszonrészesedésről" csak akkor lehet 1 V. ö. „Csendes társaságok a gyakorlatban" Sz. M. Gazdasági Jog III. évf. 2. és Rittinger Imre „Csendes társaság" Gazdasági Jog II. <'vf. 10.