Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 3. szám - A totális háború pénzügyi feladatai

133 zat teljesen elhanyagolt, vagy talán fontosságát el sem ismerte s ennek a feladatnak az elhanyagolása miatt kell az 1914—18-as háború pénzügyi gazdálkodását elhibázottnak minősíteni. Ez a pénzügyi politika főleg abban nyilvánult, hogy a hadikölcsönök útján a hadviselés céljaira megszerzett vásárlóerőt nem igyekezett kivonni a közönség köréből legalább addig, míg az a vásárlóerő rendes körforgása révén oda ismét vissza nem kerül, hanem a hadikölcsönkötvényéknek 90% erejéig való lombardírozhatásával ez a vásárlóerő nagyrészben a közönség kezébe megint visszafolyt s így az árupiac és a vásárlóerő közötti feszültség' nem csökkent. III. Már az 1914—18-as háború után is, amint a nagy háború pénzellátásának bírálatos megvilágításával kezdtek foglalkozni a szakértők, hallottunk és olvastunk kritikákat, amelyek abban az eredményben végződtek, hogy a háború pénzellátása akkor helyes, hogy ha az minél nagyobb mértékben történik adókból s minél kisebb mértékben kölesönökből. Ennek a megállapításnak a magyarázata az, hogy elméletileg természetesen az adóval lehet a közönség kezében lévő fölös vásárlóerőt legjobban elvonni, gyakorlatilag azonban az a nagy nehézsége van, hogy az adókkal alig lehet nyomon követni azt az utat, ahol a fölös vásárlóerők összegyűlnek s mindig onnan elvonni a vásárlóerőt, ahol az tényleg járulékos, s mindig fognak maradni vásárlóerők, amelyek az adó útján való elvonás elől el tudnak bújni. De végül is, ha minden járulékos vásárlóerőt adó formájában vonnak el, ez az emberek kezdeményezését és szorgalmát öli meg. Lehetségessé kell tehát tenni, hogy az emberek takarékoskodjanak, tőkéket, gyűjtsenek, vagyis, hogy a háború vagy a háborús készültség alatt kifejtett, rendkívüli teljesítményüknek valami reájuk nézve értékes eredménye maradjon vagy maradhasson. Az adóztatással sem szabad túlzásba menni, hanem a háborús kiadásokat részben adókkal, részben pedig olyan kölesönökkel kell fedezni, amely kölcsönök alkalmasak arra, hogy bizonyos kategóriákba tartozó tőkegyüjtők a maguk megtakarításait abba elhelyezzék. Tehát az adóztatás és a kölcsönigénybevétel közt meg kell lenni a józan aránynak. ,,Józan arány*" azonban csak egy röpke kifejezés, amely mögött mindenki mást és mást gondolhat, ennélfogva most megkísérlem levezetni gazdasági szempontokból, hogy mit jelent az adók és a kölcsönök közötti józan arány. Az államhatalom azért kénytelen a maga szükségleteinek a fedezés're szolgáló vásárlóerőt részben adókból, részben kölcsön útján megszerezni, mert így jobban tud hozzáférni a fölös vásárlóerőhöz. A kölcsönökre azonban azért is szüksége van az államnak, hogy a megtakarításokat is lehetségessé tegye s különösen, hogy lehetségessé tegye azokat a megtakarításokat, amelyeknek a létrejötte a nemzeti társadalom mulaszthatatlan érdeke. Itt felmerül a kérdés, hogy milyen összefüggés van a szükséges tőkék megtakarítása s az állami kölcsö-