Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 3. szám - A totális háború pénzügyi feladatai

132 kívánsága szerint felhasználni, tehát a megtakarítások növekszenek, ha ezek nem is kerülnek mind a bankokhoz. Ennélfogva a töke javak, mint föld, gyár, ház, stb. értéke a nagy kereslet s a viszonylag kisebb kínálat következtében szintén emelkedik. Ha nem háborús viszonyok közt a nagyközönség megtakarításai növekszenek, az mindig új beruházásokat von maga után, mert másként az új megtakarítások kamatozását és tökeértékét biztosítani nem lehet. Ilyenkor először megindul az építkezés, részben mert a közönség egy része maga akarja megtakarításait építkezésekbe befektetni, részben mert jelzálogos kölcsönöket lehet kapni. Másodszor megindulnak a társaságok alaptökeemelései, ami az egyes vállalatok üzletkörének kibővítését jelenti. Végül megindulnak az új tökehalmozódások új részvénykibocsátás formájában, amely új termelő vállalatok keletkezését jelenti. Ámde mindehhez, építkezéshez, üzemkiterjesztéshez, új üzemek berendezéséhez nemcsak pénz kell, hanem főleg materiális jószágok és sok-sok munkaerő, amivel az új tőke jószágokat létre lehet hozni. A háború vagy háborús készültség1 állapotában azonban éppen a szükséges anyagok és a szükséges munkaerők hiányzanak, ami az új tőkejavak létrehozásához szükséges s így a megtakarítások nem helyezhetők el jól, ezért vetik magukat az új megtakarítások, meglevő tőkejavak megszerzésére, vagy meglévő tőkejavakhoz jogot adó részvények megvételére, ezért emelkedik az ingatlanok értéke, ezért emelkedik a tőzsdén meglevő s működő vállalatok részvényeinek az árfolyama. Minél jobban összeszorul a megszerezhető fogyasztási jószágok köre, akár azoknak: hiánya, akár hatósági adagolás következtében, annál nagyobb lesz az ú. n. járulékos vásárlóerőnek az érdeklődése a tőkejószágok s az azokat megtestesítő értékpapírok iránt. Itt tehát nem lehet párhuzamot keresni a fogyasztási jószágok áremelkedése és a tőkejószágok áremelkedése közt s a fogyasztási jószágoknak hatóságilag megszabott áremelkjedése nem lehet mértéke a tőkejószágok és részvények áremelkedésének. A vásárlóerőnek ezzel a bőségével szemben, amely, amint látjuk, egész természetesen, mondhatnám természeti kényszerűség szerint keletkezik s árad szét a nagyközönség között, szemben áll a közösségnek a vásárlóerőben való nagy szüksége. Az állam, amelynek a háborús készenlét pénzellátásáról gondoskodnia kell, igen nagy járulékos bevételekre van utalva, mert korábbi méretű bevételeiből szükségleteit fedezni nem tudja, hiszen a termelésnek egy jelentékeny részét neki kell átvennie s fizetnie. A megoldandó feladat tehát kettős, egyrészt az államot mindannak a vásárlóerőnek a birtokába juttatni, amelyre szüksége van, hogy mindenért, .megfizethessen, másodszor a közönség körébe szétáradó járulékos vásárlóerőt elvonni az árupiacról, ideértve a tőkejavak piacát, is — hogy az árak jelentékeny emelkedése ne álljon be. Ez a második helyen említett feladata a háborús pénzgazdálkodásnak éppen olyan fontos, mint az első, t. i. a szükséges fizetési eszközök megszerzése, s ez a második az, amit szem elől szoktak téveszteni. Ez az a feladat, amit az 1914—18-as háborúban az akkori pénzügyi kormány-