Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 3. szám - A totális háború pénzügyi feladatai

TANULMÁNYOK A totális háború pénzügyi feladatai i. Az 1914/18-as háború alatt, is éreztük mindnyájan azt, — s ez minden államban így volt — hogy a háború annyira igénybe veszi a nemzeti társadalom összes erőit, hogy az különleges megszervezést igényel, a háború szempontjainak a figyelembe vételével, azért, hogy azt a nagy megterhelést — amit a háború a társadalomra rakott — elbírja. Legszembeszökőbben jelentkezett ez már a múlt háborúban a gazdasági téren, különösen a blokádháború következtében, s az államvezetőség a gazdasági téren találta magát szemben elsősorban azzal a szükséghelyzettel, hogy a háború előtt virágzott liberális gazdasági rendszerről letérve, részben kényszer-, részben irányított gazdálkodásra és a lakosság fogyasztásának adagolására térjen át. Sajnos, hogy a gazdasági téren jelentkező kényszerűség, amelynek megfelelően próbáltak is intézkedni, nem nyitotta fel az államvezetőség szemét abban az irányban, hogy a társadalmi megszervezés terén is kell valamit tenni, továbbá, hogy az állam pénzügyi gazdálkodása terén sem lehet a liberális gazdasági rendszer mellett kitartani. A pénzügyi elgondolás nyilvánvalóan az lehetett, hogy a háború olyan rendkívüli terheket rak a nemzeti társadalom vállaira, amelyeket szét kell és szét lehet osztani évek hosszú sorára, úgyhogy annak terhéből még a jövő nemzedékek is részesedjenek. Abban a kérdésben, vájjon lehet-e és kell-e a háború anyagi terheit — legalább részben — a jövő nemzedékelvre áthárítani, ma általánosan az a felfogás, hogy ezt se nem lehet, se nem szabad tenni. Az állam által a hadviselés céljaira igénybevett kölcsönöket az állam elkölti úgy, hogy azokból gazdaságilag értékes beruházások nem lesznek. A vásárlóerő tehát megsemmisül. Ennek a későbbi évek hosszú során át való visszafizetése tehát csak a későbbi évek termelésének eredményéből elvont, vásárlóerővel lehetséges, vagyis a háború alatt kölcsönvett és megsemmisült vásárlóerő helyett a későbbi termelés eredményéből elvont vásárlóerőből az elköltött tőke újból keletkezik. Ez nem más, mint hogy a közösséget később kényszerítjük olyan tőkék képzésére, mint amekkorát egyesek a háború alatt gyűjtöttek s kölcsönként az állam rendelkezésére bocsátottak. Tehát tulajdonképpen jövedelemeloszlási problémával találkozunk, mert a közösség minden egyes tagjától adó Tonnájában beszedett vásárlóerőt odaadjuk azoknak, akik a háború alatt rendelkeztek fölös vásárlóerő felett. Még kamatot is fizetünk rlcíkik az elpusztult töke után, holott a kamatfizetésnek a gazdasá.gi 9