Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 3. szám - A totális háború pénzügyi feladatai

130 előfeltételei nincsenek meg. Ámde azok, akik az adófizetőktol beszedett összegekből a kölcsön szolgálatát kapják, ugyanabban az időben élő egyes állampolgárok. Valójában tehát nem a jelen terheit osztjuk szét a jövő nemzedékre, hanem a mindenkor élő nemzedék egyes tagjai lesznek olyan kiváltságosak, hogy a közösség összes tagjaitól beszedett vásárlóerőben osztoznak. Tehát nem a jelen és a jövő nemzedék közt oszt el valamit, hanem az egyidőben élő nemzedék összes tagjait terheli meg egyesek javára. Csak ha egy más gazdasági közösségtől kölcsönvett vásárlóerővel lehetne a háborút pénzzel ellátni, akkor lehetne a háború jelen terheit a jövő nemzedékekre is elosztani, mert ebben az esetben a jelenlegi nemzedéket lehet kevésbbé megterhelni. Nem áll ez a most kifejtett okoskodás a megtakarítások bizonyos kategóriájára, amelyekről később fogok szólni, s amelyek tulajdonképpeni a nemzeti vagyon nélkülözhetetlen részei. Végeredményében az 1914/18-as háború után a helyzet igen tragikusan alakult azért is, mert a pénzügyi gazdálkodásunk legsúlyosabb hibája nem a kölcsönök felvételében, hanem másutt volt, amit később fogok kifejteni. A háború elvesztését közvetlenül követő időkben folytatott pénzügyi politikánk pedig betetőzte a háborús pénzügyi politikánk hibáit s olyan monetáris katasztrófához vezetett, amelynek a súlyos következményeit — különösen súlyos lélektani következményeit még ma is nagyon hátrányosan érezzük. A mult háború s az azt közvetlenül követő idők monetáris eseményeinek káros lélektani hatásai még ma is tartanak s ez teszi még nehezebbé azoknak a pénzügyi és monetáris feladatoknak a megoldását nálunk, amelyeket a jelenlegi háborús állapot kikerülhetetlen jelenségei magukkal hoznak. II. Nem érdektelen röviden ezeket a jelenségeket megvizsgálni. A háború, vagy a háborús készültség helyzete a közelben dúló háború közepette előbb-utóbb olyan jelenségeket idéz elő a gazdasági téren, amelyet a felületes szemlélő inflációnak, hitel és pénzfelduzzasztásnak tart. Ennek a jelenségnek a lényege az, hogy a közönség kezében lévő vásárlóerő és a közönség rendelkezésére álló fogyasztási és termelési jószágok aránya akként változik meg, hogy a vásárlóerő szaporodik, az árumennyiség pedig fogy. A közönség kezében lévő vásárlóerő annyi, mint amennyi az eredményes termelésben való részvétel fejében ebből a termelésből kinek-kinek jut. Egy bizonyos idő alatt termelt jószágok és teljesített szolgálatok összeségének pénzben kifejezett értéke az, ami mint vásárlóerő a termelésben résztvevők, tehát tőkések, szellemi és testi munkások és vállalkozók közt megoszlik. Ebből következik, hogy ha a termelés fokozódik, egy korábbi időszakhoz képest, a közönség kezében lévő vásárlóerő is emelkedik. A jószágok termelése és a szolgálatok azonban rendes körülmények közt nem szolgálnak egyéb célt, mint hogy a közösség összes szükségletei — testi és lelki — kielégíthetők legyenek. Ha tehát a