Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 2. szám - A 87. sz. jogegységi döntvény margójára

102 ban jelzálogos követelések kebeleztettek be, amivel tehát ezeket a követeléseket végeredményében rangsorbelileg a szolgalmi jog mögé szorítja vissza, azonfelül pedig két esetben módot nyújt még arra is, hogy a szolgalmi jog az árverés dacára fennmaradjon, és pedig először abban az esetben, ha az ingatlan az első árverésre bocsátás alkalmával elkel, másodszor pedig abban az esetben, ha a szolgalom egyenértékének szakértői megállapítása válnék szükségessé, a szakértői becslés költségeinek előlegezésére a bíróság a végrehajtatót felhívta, de ő a bekívánt összeget nem előlegezi. Az árverési vevőre egyik esetben bekövetkező eredmény sem sérelmes. Mindkét esetben a szolgalom egyenértékének összege csökkenti a kikiáltási árat s ettől függően természetesen a legkisebb vételárat is, úgyhogy — legalábbis elvben — az a helyzet, hogy az árverési vevő szolgalommal terhelt, tehát alacsonyabb értékű ingatlant kap ugyan, de azt megfelelőleg alacsonyabb áron is vásárolhatja meg. Súlyos sérelmeket okozhat ellenben a döntvény alkalmazása a jelzálogos hitelezőnek, — különösen annak, aki jelzálogjoga számára a szolgalmi jogot megelőző telekkönyvi rangsort szerzett p. o. elsőbbség engedésével — de még inkább annak a jelzálogos hitelezőnek, aki teljesen tehermentes, vagy legalábbis szolgalmi joggal nem terhelt ingatlanra adott kölcsönt, arra kebeleztette be jó vagy első telekkönyvi ranghelyen, vagy éppen egyetlen telekkönyvi tehertételként jelzálogjogát, s aki egyszerre csak abban a helyzetben találja magát, hogy a jelzálogos ingatlan árverésre kerül és pedig a szolgalmi jog fenntartásával, ami gyakorlatilag végeredményében amiyit jelent, hogy a szolgalmi jog az ő jó vagy éppen első telekkönyvi ranghelyen álló jelzálogjogának eléje került. E tételünk ellenében a fent elsőnek jelölt esetben, amikor t. i. az ingatlan az első árverésre bocsájtás alkalmával — tehát a szolgalmi joggal terhelten ugyan, de a jog egyenértékével csökkentett kikiáltási áron s ezzel arányos legkisebb vételáron — kerül árverésre, bizonyára el fog hangzani az az ellenvetés, hogy egyrészt a jelzálogos hitelezőn nem történik sérelem, mert a szolgalmi jog az ingatlan értékét valóban csökkenti, másrészt pedig a jelzálogos hitelezőnek módjában van az, hogy az árverésen maga is vételi ajánlatot tegyen s a Vht. 183. §-a, illetve a Te. 83. §-a alapján követelését az árverési vételárba beszámítsa. Aki azonban ezt az ellenvetést megteszi, az figyelmen kívül hagyja, hogy a hitelező a kölcsönt úgy és azért folyósította, mert annak biztosítékául a szolgalmi jogot megelőző ranghelyen kebeleztethette be jelzálogjogát, a kölcsönt esetleg oly időben folyósította, amikor a 87. sz. jogegységi döntvény még nem született meg, — köztudomású ugyanis, hogy hitelintézeteink legtöbb kölcsöne s különösen mezőgazdasági kölcsöneik messze túlnyomó része 1925—1930. évek közötti időből való — sőt talán teljesen tehermentes ingatlanra folyósította a kölcsönt és az ingatlant annak tulajdonosa csak később, a hitelező beleegyezése, sőt tudta nélkül terhelte meg a szolgalmi joggal. Ilyen hitelező a kölcsön folyósításakor leg-