Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 2. szám - A 87. sz. jogegységi döntvény margójára

103 rosszabb eshetőségként azzal számol, hogy adósának makacs késedelme esetén kénytelen lesz az ingatlanra árverést kérni s azon, súlyosabb veszteségek elkerülése végett, az ingatlant megvásárolni : az ingatlan a hitelező jogos feltevése szerint — ha ő első telekkönyvi ranghelyre kölcsönzött — tehermentes lesz s alkalom fog arra kínálkozni, hogy azt újból eladhassa s így pénzéhez jusson. Az ilyen hitelezőt azonban a körülmények egyenesen belekény szerit hetik abba, hogy az ingatlant szolgalmi joggal terhelten vásárolja meg : ha ugyanis a döntvény határozati részének 3. bekezdésének alkalmazásával kiszámított legkisebb vételár kisebb, mint a hitelező követelésének összege, és már az első árverésre bocsátásnál bárki is vételi ajánlatot tenne, a hitelező minden bizonnyal azon fog igyekezni, hogy az ingatlant, még szolgalmi joggal terhelten is, megszerezze s ezzel azt a biztos veszteséget, amelyet számára az ingatlannak ily módon harmadik személy által való megszerzése jelentene, a lehetőség szerint csökkentse. Már pedig ha ez a helyzet bekövetkezhetik, előrelátó és óvatos hitelezők olyan ingatlanra, amelyet szolgalmi jog terhel, egyáltalán nem s még akkor sem fognak kölcsönöket folyósítani, ha a szolgalmi joggal szemben elsőbbséget nyernek és szolgalmi jogok alól mentes ingatlanoknál is csak a legnagyobb bizalmatlansággal fognak eljárni, nehogy üzleti kockázatuk rajtuk kívülálló, előre számba nem is vehető körülmények folytán, azáltal t. i., hogy a tulajdonos a kölcsön folyósítása után szolgalmi jogot enged, megnövekedjék. Különösen pedig hitelintézeteinket fogja ez a körülmény tartózkodásra kényszeríteni : ezeknél ugyanis a vázolt lehetőségek bekövetkezése az alapszabályok vagy a kölcsönszabályzat megkövetelte fedezeti arányt semmisítené meg. S ez a lehetőség éppen a jól fedezett kölcsönöknél kövétkezhetik be, ott tehát, ahol a jelzálogos követelés a becsértékhez és ennek következtében az árverési kikiáltási árhoz viszonyítva alacsony, ahol tehát a szolgalmi jogot megelőző terhek összege kisebb, mint a Vhn. 26. §-a szerinti legkisebb vételár s így a döntvény rendezte helyzet áll elő. A fentebb másodiknak jelölt esetben — ha t. i. a szolgalmi jog egyenértékének megállapítása végett a bíróság szakértői becslést rendelt, a becslés költségeinek előlegezésére a végrehajtatót felhívta, ez azonban a felhívásnak nem tett eleget s a becslési költségeket nem előlegezte — az eredmény még kirívóbb : ebben az esetben az ingatlan a döntvény értelmében feltétlenül szolgalmi joggal terhelten kerül árverésre. Értelemszerű változtatással természetesen erre az esetre is áll mindaz, amit az első esetre vonatkozólag fentebb kifejtettünk. Kiemeljük, hogy a becslési költségek előlegezésére csak a végrehajtatót hívja fel a bíróság, ennélfogva nyilván csak ő jogosult azokat letenni s helyette azt más nem teljesítheti, még akkor sem, ha telekkönyvileg érdekelt, vagy ha p. o. kielégítési lehetősége felülfoglalt ingóságok tekintetében javulna, ha az alapfoglaltató köve-