Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 10. szám - A beszerzési szerződések és az árszabályozás

622 alperes árvaszékének kezelése alatt a B. Hitelintézetnél volt betétként elhelyezve akkor, amikor a pénzintézet 1925-ben kényszeregyességi eljárást kért és folytattatott le és az ennek során kötött egyesség szerint a felperes kénytelen volt betétjének 42%-ával megelégedni, betétjének 58%-a tehát betéti kamatával együtt elveszett. Nem kétséges, hogy a felperes e kárát, amennyiben az az alperes árvaszékének, illetve árvaszéke tagjainak vétkességére, akár cselekményére, akár mulasztására vezethető vissza, az alperes az 1877 : XX. t.-c. 299. §-ának utolsó bekezdése értelmében megtéríteni köteles. Már pedig az, hogy a felperes pénze a kényszeregyességi eljárás folyamatba tételekor a B. Hitelintézetnél volt betétként elhelyezve, végeredményben az alperes árvaszékének abbeli mulasztása folytán következett be, hogy a felperes pénzét azután sem vette ki az intézettől és nem gondoskodott annak másként elhelyezéséről, hogy a nevezett pénzintézetnek 1920. évi mérlege 399.000 csehszlovák korona veszteséget tüntetett fel. Ez a mulasztás az alperes felelősségét egymagában megállapítja. Ámde a kiskorúak vagyonára felügyelni nemcsak a gyámhatóság, hanem — mégpedig elsősorban — a gyám, illetve az apa, mint törvényes képviselő is köteles. Ez a kötelesség a felperes volt körének képviselőjét a fennforgó esetben fokozott mértékben terhelte, mert a kiskorú pénzét kezelő pénzintézet leromlása — mint keresetében a felperes maga állítja — az 1919., 1920. és 1921. években köztudomású volt. Kötelessége volt tehát és kétségtelenül módjában is állott a felperes törvényes képviselőjének (apjának) is az alperes árvaszékénél a betétnek az intézetből kivételét és más módon való gyümölcsöző elhelyezését szorgalmazni. Az árvaszéki iratok tanúsága szerint azonban ezt nem tette. A törvényes képviselő e mulasztása a felperes mulasztásával egy tekintet alá esik és mert így a felperes olyannak tekintendő, mint aki kárának bekövetkezésére mulasztásával maga is közrehatott, indokolt a kárnak a peres felek között egyenlő arányban való megosztása. (C. I. 4880/1941.) Jogos védelem túllépése. (196.) Éjjel kb. 11 óra tájban egy kb. 12—15 főből álló csoport jelent meg alperes szüleinek háza előtt és köveket dobált a házra, annak udvarára, valamint az ott tartózkodó alperesre. E közben több lövés dördült el és az egyik kilőtt golyó a felperest, aki állítása szerint az utcán a kődobáló csoport mögött állt, jobb combján megsebezte. Ami a jogos védelem kérdését illeti, alperes maga sem állítja, hogy a támadólag fellépő csoport tagjai arra az udvarra, amelyen alperes tartózkodott, behatoltak volna. Ilyen körülmények között az alperest ért támadás nem minősíthető oly közvetlen támadásnak, melyenk elhárítása a kerítés mögött tartózkodó alperes pisztolyának használatát szükségessé tette volna. Ezek szerint a jogos védelemnek egyik lényeges alkateleme, a támadás közvetlensége hiányzik. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy a támadó csoport a kődobálást az alperes által leadott riasztólövés után folytatta, sőt a tömegből ezt követően egy lövés is hangzott el. Alapos ennélfogva az alperesnek az a védekezése, hogy a támadásnak az éjjeli sötétben történt elszánt folytatása az alperesben rendkívüli ielki izgalmat váltott ki és hogy az alperes ennek következtében megzavarodva — tehát menthető okból — lépte túl a jogos védelem határait. A jogos védelem megzavarodásból történt túllépése már jogellenes, de nem vétkes cselekmény. Aki másnak jog-