Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 10. szám - A háborús ipari anyaggazdálkodás szabályozásának áttekintése

612 4. A fogyasztást, vagyis a készárú felhasználását közvetlenül szabályozó rendelkezések általában jóval később jelentek meg, mint az egyéb anyaggazdálkodási intézkedések.. A nyersanyagok felhasználását, illetőleg a termelést korlátozó intézkedések ugyanis közvetve szabályozókig hatottak a fogyasztásra is és így csak később — elsősorban egyes külföldi nyersanyagok beszerzésénél mutatkozó nehézségek következtében — merült fel a szükségessége annak, hogy a meglévő készáruk fogyasztók közötti egyenletesebb szétosztását biztosítsák. Az ezirányú rendelkezések egyes cikkek kiszolgáltatását vásárlási utalványhoz (bőrtalpú lábbeli, cipőjavítás, petróleum, rézgálic), illetve jegyhez (motalkó) kötik, más cikkeknél (szappan, textiláruk, nem bőrtalpú lábbeli) pedig előírják, hogy azok csak vásárlási könyvbe bejegyzés mellett szolgáltathatók ki. 5. A hadiüzemek működési rendjét és biztonságának megóvását hivatott biztosítani a 8.500/1939. M. E. sz. rendelet, amely hadiüzemmé nyilvánít minden olyan vállalatot, amelyet a honvédelmi miniszter a honvédelem érdekét szolgáló termelés zavartalanságának biztosítása érdekében külön rendelettel üzemének továbbfolytatására kötelez. A hadianyaggyártás egységes irányítását biztosítja a 7.310/ 1941. M. E. sz. rendelet, amely a hadianyaggyártás országos felügyelőjének kinevezéséről intézkedik. A 20.210/eln. 18.—1940. H. M. sz. rendelet értelmében a hadiüzemekhez azok ellenőrzése céljából az üzemek biztonságának megóvására, a kémkedés és szabotázs cselekmények elhárítása végett a honvédelmi miniszter szakközegeket rendelt ki. 6. A tervszerű ipari anyaggazdálkodást szolgálják azok az intézkedések, amelyek egyes cikkek bizonyos célokra való felhasználását tilalmazzák. Így például tiszta benzint gépjáróművek hajtására, ásványolajtermékeket portalanításra, nehezen póto]ható gyógyszereket állatgyógyászati célokra felhasználni nem szabad. Más rendelkezések a hulladékanyagok (hulladékpapiros, gumihuUadék) megsemmisítését tiltják el, elrendelik a hulladékok gyűjtését (ócskavas, fémek, kenőolaj, textil-, bőr-, papiroshuUadékok), illetve az új cikk kiszolgáltatását csak az elhasznált régi cikk egyidejű beszolgáltatása mellett engedélyezik (gumiabroncs). Pótanyagok alkalmazását általában nem rendeletek szabályozzák, hanem az élet szükségszerűsége vitte rá az üzemeket azok alkalmazására. Csupán a disznóbőr kötelező lefejtését és feldolgozását szabályozták rendeleti úton, amennyiben még 1940 decemberben elrendelték, hogy a levágott sertések 30%-ának bőrét a húsiparosnak le kell fejteni és a Magyar Bőripari Nyersanyagbeszerző és Elosztó Rt. részére vételre felajánlani. Ezt az arányszámot későbbi rendeletek három ízben módosították és jelenleg a közfogyasztásra levágott sertések 90%-ának bőrét kell lefejteni. Erdély egy részének az anyaországhoz való visszatérésével és a Délvidék visszaszerzésével új termelő erők kapcsolódtak be az ország gazdasági vérkeringésébe és ezáHal egyes fa-, papír-, textil- és vegyianyagoknál a szükségletek tökéletesebb kielégítése vált lehetővé. Az