Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 9. szám - A gabonakereskedelem szabályozásának jogi problémái

558 zatot viseli, nem a lefoglalás mindennapi értelemben vett puszta tényét kell érteni, mely magában véve csak preventív eszköz, és amely csak további körülmények hozzákapcsolódása után (elkobzás, igénybevétel, stb.) ered­ményezi azt, hogy az áru a biztosítottra nézve elvész. A kir. Kúria állás­pontja szerint lefoglalás alatt a biztosítási kár felelősség beállta szempont­jából itt többet kell érteni. Érteni kell nevezetesen elsősorban az árunak a lefoglalásból eredő tényleges elvesztését, de e mellett érteni kell a biztosítot­tól a rendelkezési jognak olyan elvonását is, mely az adott körülmények között annak elvesztésével teljesen egyértelmű. A háborús záradékban meg­jelölt lefoglalást tehát ebben az esetben annak a helyzetnek a világításában kell nézni és értelmezni, hogy a most folyó háborúban az egyik hadviselő hatalom a nyersanyag beszerzését ellenfele, a másik hadviselő hatalom részére a rendelkezésre álló minden eszközzel megakadályozza s illetve lehetetlenné tenni igyekszik. Ugyanezt az eljárást követi azokkal a nem hadviselő hatal­makkal szemben is, amelyek ellenfele részére a nyersanyagok beszerzését lehetővé tehetik. Figyelembe kell venni az említett fogalomnak meghatáro­zásánál azt is, hogy éppen a biztosított bőrcserző áru egyik igen fontos nyers­anyag a katonai felszerelési s általában ruházati, vagy egyéb ipari cikkek előállításánál. Figyelembe kell venni továbbá, hogy Málta szigete, vagyis az a hely, ahova a brit katonai erők a hajót utalták, s ahol az árut lefoglalták, éppen az a hely, ahova köztudomásúan a leghevesebb, szakadatlan ismétlődő harci támadások irányulnak. Jelentősége van végül annak is, hogy az idő­közben bekövetkezett köztudomású helyzet az, hogy a diplomáciai érint­kezés a Magyar Királyság és Nagybritannia között is megszakadt. Mind­ezekből pedig arra kell következtetni, hogy az ismertetett körülmények között a lefoglalás odavezetett, hogy a biztosítás tárgyául szolgáló áru a fel­peres rendelkezése alól teljesen kikerült annyira, hogy az ekként bekövet­kezett helyzet reá nézve az áru elvesztésével azonos értelmű. Az alperessel szemben ilyen körülmények között a kockázat viselésének, illetve a kár meg­térítésének esete bekövetkezett." (C. VII. 1437/1941.) Oróh István Tőzsdei választottbírósági joggyakorlat A közös mintavétel pótlása. — (32.) A közös mintavétel a kifogásolást 'pótolja, ha azonban az eladó a vevőt közjegyzői minta vonására utasítja, ebből sem a közös mintavétel szándéka, sem pedig a kifogásolás elfogadása nem követ­keztethető. A bíróság megállapította, hogy a felperes az áru kifogásolásával késedelmes volt. A felperesi előadás szerint a felperes megbízottjának tekin­tendő tárház sem foganatosította az áru beérkezésekor az áruüzleti szokások által a kifogásolás és az áru megvizsgálása tekintetében előírt teendőket. Az eladó nem köteles megvárni azt, amíg a tárház a vevőnek a nyitott mintát elküldi és a vevő ezen alapon állást foglal. Éppen az ilyen késedelem elkerü­lése az áruüzleti szokások 49. §-ának célja. Nem tudta a bíróság az adott esetben megállapítani azt sem, hogy felperesnek ez a mulasztása később orvoslást nyert. Helytáll ugyan az a felperesi okfejtés, hogy a közös minta­vétel a kifogásolást pótolja. A bíróság azonban úgy találta, hogy az adott esetben történt közjegyzői mintavétel nem helyettesítette a közös minta­vonást. A bíróság az egész tényállás méltatásával úgy találta, hogy abból az

Next

/
Thumbnails
Contents