Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 9. szám - A gabonakereskedelem szabályozásának jogi problémái

546 mint takarmányárpát, részben pedig mint sörárpát — természetesen a magasabb áron — adja át a Hombárnak. Mennyire más lesz a megítélése és következménye ennek az eljárásnak a szerint, hogy a bizományos kereskedelmi jogértelemben vett bizományos, egyszeri megbízott, avagy másodlagos közigazgatási szerv. Ha pedig a bizományos tényleg másodlagos közigazgatási szerv, úgy célszerű tisztázni e jogviszony pontos minőségét, mert ennek egyebek között a közhivatalnokká minősítés (1940. XVIII. t.-c. 3. §.) szempontjából jelentős büntetőjogi követelményei vannak. 4. Nem tiszta a gabonarendelet konstrukciója a kereskedelmi őrlésből származó liszt tulajdonjoga tekintetében sem. A rendelet intenciója kétségtelenül az, hogy a gabonafeleslegek a Hombár — tehát lényegileg az állam — tulajdonába menjenek át. A gabonával, illetőleg a liszttel a Hombár nem is rendelkezik szabadon, mert a 28. §. (3.) bekezdése szerint az ellátatlan lakosság szükségletének fedezésére szükséges gabonát, illetőleg lisztet a közellátási miniszter a Hombár útján bocsátja a közellátási kormánybiztos rendelkezésére. Hogyan bocsáthatná a közellátási miniszter a Hombár útján rendelkezésre a lisztet, ha azt a Hombár eladhatná a malmoknak? Zavarja ezt a képet a 19. §-nak az a rendelkezése, hogy a kereskedelmi őrlésben kiőrölt lisztet a malomnál zároltnak kell tekinteni, s azzal a malom csak a közellátási miniszter utasításainak megfelelően rendelkezhetik. Ez a szabály felesleges akkor, ha a kereskedelmi őrlésből származó liszt mindaddig a Hombár tulajdona, amíg a közellátási hatóságok azt a fogyasztásra át nem adják. Ha pedig a rendelet célját a tulajdonjogot illetően félre értenők, úgy a már említett 28. §-nak úgy kellene szólni, hogy a gabonát illetőleg a lisztet a közellátási miniszter a Hombár vagy a malmok útján bocsátja a kormánybiztos rendelkezésére. Még zavarosabbá teszi a képet a főbizományosi szerződéseknek az a — szerintünk helytelen — kikötése, hogy a malmi főbizományosok az általuk és albizományosaik által felvásárolt gabonatételeket a Hombártól megvásárolják és felőrlik. A rendelet szándékaiból aligha lehet más következtetést levonni, mint azt, hogy a főbizományos malmok az általuk bizományban felvásárolt gabonát csak bérőrlésben őrölhetik meg. E magyarázat mellett szól a rendelet 21. §-ának az a rendelkezése, hogy a vegyesőrlésű malmoknak igényük van arra, hogy a vámkeresményüket a Hombár náluk őröltesse meg. Nem arra van tehát igényük, hogy a vámkeresményüket, melyet kötelesek egyébként a Hombárnak megvételre felajnlan% a Hombár nekik vissza eladja, hanem, csupán arra, hogy a vámkeresményt a Hombár náluk őröltesse meg. Ha a Hombár a gabonát eladhatná a malmoknak, ennek az ügyletnek a malmok szempontjából csak annyi jelentősége volna, hogy a malomnak kellene viselnie a liszt kezelésével és tárolásával kapcsolatos kockázatot, mert a malom a nála kiőrölt, liszttel úgysem rendelkezhetik. Az eladás tehát egy, a malomra nézve hátrányos fikció. Azt,