Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 9. szám - A gabonakereskedelem szabályozásának jogi problémái

545 szerint eladhatja (pécsi Tábla, G. 80/1905), pl. a vételi bizomány­nál, ha a megbízó az áru átvételével késik (C. 477/1887). Előírja a bizományosi szerződés, hogy a bizományosok a Hom­bár előírásai szerint egységes árúnyilvántartást kötelesek vezetni és ehhez a nyomtatványokat a Hombár bocsátja rendelkezésükre. A bizományosok üzleti levelezésükön és üzleti helyiségükben köte­lesek feltüntetni azt, hogy ők a Hombár bizományosai. A Hombár általános vagy esetenkénti utasításait pontosan teljesíteni kötelesek. Kifejezetten lemondanak a kereskedelmi törvény (379. §.) értel­mében a bizományost megillető zálog- vagy megtartási jogról is. Mindezek a rendelkezések legalábbis kétessé teszik azt, hogy a Hombár-bizományosok kereskedelmi jogi értelemben tényleg bizo­mányosoknak tekinthetők-e? Jogviszonyuk természete magánjogi síkon inkább arra látszik mutatni, hogy a bizományosok egyszerű megbízottak, akik a megbízás elvállalásával arra kötelezik magu­kat, hogy a rájuk bízott ügyleteket a megbízó akaratához képest és érdekében ellátják. (MT. 1616. §.) Valószínűnek látszik azonban, hogy a Hombár-bizományosok tekintetében egy tisztán közjogias, részleteiben még ki nem kristá­lyosodott közigazgatási jogviszonnyal állunk szemben, amelyet magánjogi vagy kereskedelmi jogi kategóriák közé sorolni nem lehet. Ha a hasonlatot mégis a kereskedelmi jog világában keres­sük, talán leginkább hasonlít ez a jogviszony az úgynevezett szervezeti képviselet intézményéhez, természetesen igen erős válto­zásokkal. Legvalószínűbben mégis a másodlagos közigazgatási jog­viszonyoknak (Tomcsányi: A magyar közigazgatási jogalap intéz­ményei 56. év köv. old.) egy különös, a gazdasági jog körébe tartozó válfajához sorozható. A Hombár bizományosainak jogviszonyában több olyan vo­nást látunk, amely határozottan a közigazgatási jogviszony felé mutat, Csak példaként említjük, hogy a bizományosok a kényszer­felajánlásra kerülő gabonát veszik át, tehát végeredményben a gabonafeleslegek kisajátításának gyakorlati lebonyolítói, működé­süknek létalapja közigazgatási aktus, a miniszteri jóváhagyás, a iőbizományosok szerződésileg alávetik magukat egy miniszteri ki­küldöttekből alakított választott bíróság kizárólagos illetékessé­gének (csak következetlenség, hogy az albizományosok tekinteté­ben ugyanennek a választott bíróságnak a hatásköre nincs ki­kötve), végül, hogy a Hombár maga vitathatatlanul másodlagos közigazgatási szerv, mert a gabonarendelet kimondottan a gabona­értékesítés lebonyolítására alakította, és a bizományosok joggal tekinthetők úgy, mint egy hatalmas másodlagos közigazgatási apparátusnak az alsó- és középfokú tagozatai. Ne gondoljuk, hogy a Hombár-bizományosi jogviszony ter­mészete csupán elvi jelentőségű kérdés. A jogi minősítésnek ko­moly gyakorlati kihatásai vannak. Lássunk egy példát. A Hombár­bizományos takarmányárpát vásárol, azt kirostálja és részben 35

Next

/
Thumbnails
Contents