Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1941 / 9. szám - Jogalkotás és gazdasági élet. 1. [r.]
524 sági élet hullámmozgása csalhatatlan, a gazdasági élet kiegyenlítő automatizmusa teremti meg a legkedvezőbb gazdasági rendet. Túlzásba csapott az a felfogás, amely a gazdasági élet érintetlenségének dogmáját vallotta, a jogalkotástól meg akart tagadni minden beavatkozást a gazdasági életbe és mint egy vallásra : féltő áhítattal tekintett a liberalizmusra. Ennek a felfogásnak egyes hívei a gazdasági életben károsnak tartották a jogalkotás minden rendező tevékenységét és nagyobb sikert láttak valamely törvény tető alá hozásának meggátlásában, mint valamely szükséges törvény létrehozásának előmozdításában. A liberalizmus a gazdasági éiet középpontjába a tőkét helyezte s a szabad piacon a munkát kiszolgáltatta a személytelen tőke konjunktúráinak és a tőkehullámzás esélyeinek s ezzel megteremtette a bizonytalan sorsú proletariátust. A liberalizmus tehetetlensége a gazdasági élet harmóniájának megteremtésében, — közönye az erkölcs terén, — materializmusa a politika mezején s tagadása az egyén érdekében az állammal szemben veszélybe sodorták az államot. III. A liberalizmus alkonya. Az államhatalom ráeszmélt arra, hogy a minden központi irányítást és ellenőrzést nélkülöző gazdasági élet veszélyeket hord magában ; gondoskodni kell a túlzott kockázatok csökkentéséről, a visszaélések lehető megelőzéséről és elhárításáról ; a válságok enyhítésén, a munka viszályok kiküszöbölésén is munkálkodnia kell az államnak. Ha a gazdasági életben kiemelkedő helyet foglaló államok jogfejlődését szemügyre vesszük, az állami beavatkozás előtérbenyomulását és megerősödését észleljük. Az olasz fasizmus és a német nemzeti szocializmus jogfejlődésére alig is szükséges rámutatni, hiszen ezek közelebb esnek hozzánk, szemmel kísérhettük ezeknek fejlődését. De nemcsak a totalitásra törekvő államokban, hanem az ú. n. demokrata államokban is már a most folyó világháború előtt is megizmosodott a beavatkozás, az állami intervencionizmus gondolata. Jellemző, hogy Angliában a bankügy, a pénzügyi és hitelélet megvizsgálására az 1929. évben kiküldött bizottság, a Macmillan Committee, az 1931-ben tett jelentésében utal arra (5. old.), hogy a pénzügyi, politikai és társadalmi helyzet arra mutat, hogy elérkezett az az időpont, amikor az irányítás nélküli természetes evolúció időszakát fel kell váltania a lelkiismeretes és meggondolt igazgatás időszakának.1 Még az angol liberális párt is utalt arra az 1934. évben közzétett programmjában (Liberal Policy. The Liberal Party's Address to the Nation.), hogy nem híve sem az államszocializmusnak, sem a laissez fairé elvének. 1 ,,. . . when an era of conscious and deliberate management must succeed the era of undirected natural evolution."