Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1941 / 9. szám - Jogalkotás és gazdasági élet. 1. [r.]
522 ]yebb szerepe volt a beruházott tőkének ; a termelőegységek még kisebbek is voltak és így nagyobb volt alkalmazkodóképességük. Ha a termelés túlméretezetté vált is, a termelés kapacitásának csökkentésére alig volt szükség, mert csak néhány évig kellett várni s a szükségletek szaporodása már igazolttá tette a termelés mértékét. Ebben az időben még fölöslegesek voltak a kartellek, vagy a termelés redukcióját szolgáló hasonló megállapodások. A liberális gazdasági felfogásnak kedvezett az élénk nemzetközi tőkemozgalom. Jelentékeny tényező volt a nemzetközi szabadabb népmozgalom is : a kivándorlásnak és a bevándorlásnak szabadsága. A gazdasági fejlődésnek ebben a korszakában az ipari államok a munkanélküliekről való gondoskodásnak és általában a szociális gondoskodásnak szükségét még kevésbbé érezték. A valódi szabadversenyben az ártényezők elég enyhén hatottak úgy, hogy még alig volt arra szükség, hogy a kormányzatok az árpolitikába beleavatkozzanak. A liberalizmus, a szabadelvű észjárás a gazdasági életben a szerződési szabadság, a magántulajdon minél csekélyebb törvényi korlátozása, az ú. n. szerzett jogoknak mindenekfölött való érinthetetlensége mellett, továbbá az iparszabadság és a versenyszabadság mellett tört lándzsát. Gyökeres változást hozott azonban a XX. század. A gyáriparnak, a nagyvállalatoknak kialakulásával a tömegtermelés fokozódott ; a nagy termelőegységekben már nagyobb szerepe van a beruházott tőkének. A nagyobb beruházott tőke csökkentette a vállalatok alkalmazkodóképességét. A munkapiac megszervezésének erősbödése következtében is hanyatlott a vállalatok alkalmazkodóképessége. A valódi szabadversenyben a gazdasági életet időnkint válságok rendítették meg ; a tanulságok a szabadversenyt kiküszöbölő kartellszerű megállapodásokra vezettek s ekként a valódi szabadverseny helyébe a monopolisztikus verseny lépett. Egyes államoknak védekezése a nagyobb mérvű bevándorlással szemben csökkentette a munka nemzetközi mobilitását. A közlekedésnek, a szervezésnek fejlődésével erőteljesebben mutatkozott az államokon belül a gazdasági élet összefüggésének, az egyes társadalmi rétegek egymásrautaltságának tudata. A nemzetek társadalmában is egyre erőteljesebben mutatkozott a gazdasági összefüggés, a gazdasági és társadalmi interdependentia, a kölcsönös egymásrautaltság és egymásrahatás. Egyre szembeötlőbbé vált, hogy a liberalizmus korszakában káros mértékig jutott előtérbe az ember kompetitív természete, versenyző egyénisége és háttérbe szorult az ember kooperatív természete. A liberalizmus magával hozta a túlzott, rövidlátó materializmust és visszaszorította az egyénekben az együttműködésnek, a közös munkának gondolatát, elhalványult a nemzet tagjaiban a sorsközösség érzése. Fülünkbe csengnek Madách örökbecsű művének, ,,Az ember tragédiájáénak tizenegyedik színéből Ádám csalódott szavai :
